Vetél-kedő
Hehe, én magam sem hiszem el, viszont nagyon jót mulattam! Kéretik szavazni, esetleg még küldeni.
Episode III
Hazafelé a kocsiban Jorge előadta, hogy nagy gondban van. Elment a Net a kábelből és nem tudta reggel elolvasni a leveleit. Fel is hívta a szolgáltatót, hogy tegyenek valamit, vagy nézzék meg, mert nem megy. A beszélgetés a HelpDesk-el elmondása szerint a következőképpen zajlott reggel 9-kor.
- Haló itt Jorge H…., nincs Net stb.….
- Értem igen, szerencséje van, ma Ön az első, pedig ilyenkor már vagy huszan szoktak telefonálni
- Oh remek, akkor megnéznék
- Persze, meg tudja várni
- Meg igen.
- De hosszú lesz
- Nembaj, megvárom.
- Nem akarja mégis inkább nem megvárni, mert a kollega most nagyon nem ér rá
- De az előbb aszonta hogy én vagyok az első
- Igen de a kollega tulajdonképpen még nincs bent
- Aha, és meddig tart kb mire beér?
- Hát, nemtudom. Akkor felhívom a kollegát, hogy felébredt e már.
- És akkor visszahív?
- Igen, persze
- Mikor?
- Hát eltart egy darabig…..
Itt feladta, Pura Vida!
Jorgehez érve becucoltunk a húst meg a még 2 jeget, amit pluszba vett. Persze amikor kinyitottam a hűtőt, akkor azonnal további jeges-zsákokkal találtam magam szembe, nem is beszélve a fagyasztóról, amibe már semmi sem fért be. Kérdésemre – hogy mi a ménkűnek annyi jég – a tuti jó lesz még választ kaptam ismét. Na most minek kötekedjek. Lehet hogy itt jeget esznek, csak tudnám mi helyett.
Aztán alighogy elpakoltunk mindent megcsörrent a telefon, a vonalas. Jorge boldogan rohant, hátha valaki jött – de aztán kiderült hogy a Net szolgáltató az, megjött a srác és most vizsgálna. (12 óra) úgyhogy házigazdám eltünt egy időre.
A konyha viszonylag kicsi, de Jorge neje mindent kikészített jó előre, hogy ne kelljen semmit sem keresni. Ott volt az asztalon az összes hozzávaló, kések a reszelő, tálak stb. Mivel az uborkasalinak nem árt ha áll egy kicsit saját levében, azzal kezdtem. Elő a vadiúj reszelő, uborka ráfektet, tol, húz, tol, húz, tol, húz, …semmi. A legelső tolásnál sikerült a pengét is áttolni a túloldalra, úgyhogy egy műanyag lapon csiszkiteltem az uborkát.
Penge visszafeszít, tol, húz, penge átesik.
Penge visszafeszít, tol, húz, tol, húz, penge átesik.
Feladtam, kés elő, kézzel – elvoltam egy darabig. Csak az vidított fel, hogy Jorge fel s alá rohangált közben a lakásban és a kábeleket ráncigálta. Néha megcsörrent a másik telefon is, amit persze hangos rikkantással adtam a tudtára, mert öröm volt nézni ahogy teljesen szétcsúszva kolbászol és nemigen tudja mihez is kezdjen.
Uborka kész. Ecetes lötty megcsinál. Sima ügy, csak nem volt meg a cukor. Sőt semmilyen cukor sem volt. Végignéztem mindent de sehol. A meddő kérdéseim sem segítettek, mert házigazdám, fülein egy egy telefonnal a földön csúszott és az ethernet dugaszt kereste, és látszott hogy nemcsak a cukorról nincs fogalma sem, hanem leginkább azt sem tudja hol a konyha.
Aztán egyszercsak lett Net, és egy adag vendég is megérkezett, így 4-en kezdtük el a cukrot keresni. A vége az lett, hogy Jorge felhívta a nejét, aki épp valami tárgyaláson ült ezért gondolom rövid úton osztotta ki párját, ezért jorge kissé megszeppenve kérdezte tőlem, hogy most mondjam ha valami nincs meg, mert többet nem telefonálhat.
Meglett a cukor. Ott volt a helyén a cukortartóban, ahol az elmúlt X hónapban is!
(persze egyesek azt állították, hogy azért nem lett meg, mert ebben a konyhában mindég minden át van pakolva)
Saláta késsz!
Hús felkockáz!
Nincs elég nagy lábas. Nemcsak itt, szerintem egész Costa Ricán, mert Myrna (egy kolleganőnk) elhozta az Ő legnagyobb edényüket is, de abba is csak a fele hús fért bele. Maradt a 2 adag főzés – így legalább többen kevergettük és néztük hogyan rotyog.
Aztán legnagyobb meglepetésemre simán ment minden. Myrna figyelmeztetésére még sót is raktam bele! De jó lett azt kell mondjam, elfogyott vagy 3 kiló plusz krumpli meg saláta meg sör, a maradékon meg majdnem összevesztek és mindenki vitt haza, én meg persze hogy leettem a gatyámat. A buli végére meg kellemesen elfáradva mindenki azon röhögött, hogy Jorge szókincse leredukálódott egész alacsonyra, és sűrűn emlegette a teljes Magyar repetoárját: „Pörkölt, egészségedre, szép cipő”.
Mivel néha elmegy az áram, ezért tervezem még a „szabad a csók” kifejezést is megtanítani neki – hiába, terjeszteni kell a Magyarságot és a nemzeti eszmét, na!
Én
- Haló itt Jorge H…., nincs Net stb.….
- Értem igen, szerencséje van, ma Ön az első, pedig ilyenkor már vagy huszan szoktak telefonálni
- Oh remek, akkor megnéznék
- Persze, meg tudja várni
- Meg igen.
- De hosszú lesz
- Nembaj, megvárom.
- Nem akarja mégis inkább nem megvárni, mert a kollega most nagyon nem ér rá
- De az előbb aszonta hogy én vagyok az első
- Igen de a kollega tulajdonképpen még nincs bent
- Aha, és meddig tart kb mire beér?
- Hát, nemtudom. Akkor felhívom a kollegát, hogy felébredt e már.
- És akkor visszahív?
- Igen, persze
- Mikor?
- Hát eltart egy darabig…..
Itt feladta, Pura Vida!
Jorgehez érve becucoltunk a húst meg a még 2 jeget, amit pluszba vett. Persze amikor kinyitottam a hűtőt, akkor azonnal további jeges-zsákokkal találtam magam szembe, nem is beszélve a fagyasztóról, amibe már semmi sem fért be. Kérdésemre – hogy mi a ménkűnek annyi jég – a tuti jó lesz még választ kaptam ismét. Na most minek kötekedjek. Lehet hogy itt jeget esznek, csak tudnám mi helyett.
Aztán alighogy elpakoltunk mindent megcsörrent a telefon, a vonalas. Jorge boldogan rohant, hátha valaki jött – de aztán kiderült hogy a Net szolgáltató az, megjött a srác és most vizsgálna. (12 óra) úgyhogy házigazdám eltünt egy időre.
A konyha viszonylag kicsi, de Jorge neje mindent kikészített jó előre, hogy ne kelljen semmit sem keresni. Ott volt az asztalon az összes hozzávaló, kések a reszelő, tálak stb. Mivel az uborkasalinak nem árt ha áll egy kicsit saját levében, azzal kezdtem. Elő a vadiúj reszelő, uborka ráfektet, tol, húz, tol, húz, tol, húz, …semmi. A legelső tolásnál sikerült a pengét is áttolni a túloldalra, úgyhogy egy műanyag lapon csiszkiteltem az uborkát.
Penge visszafeszít, tol, húz, penge átesik.
Penge visszafeszít, tol, húz, tol, húz, penge átesik.
Feladtam, kés elő, kézzel – elvoltam egy darabig. Csak az vidított fel, hogy Jorge fel s alá rohangált közben a lakásban és a kábeleket ráncigálta. Néha megcsörrent a másik telefon is, amit persze hangos rikkantással adtam a tudtára, mert öröm volt nézni ahogy teljesen szétcsúszva kolbászol és nemigen tudja mihez is kezdjen.
Uborka kész. Ecetes lötty megcsinál. Sima ügy, csak nem volt meg a cukor. Sőt semmilyen cukor sem volt. Végignéztem mindent de sehol. A meddő kérdéseim sem segítettek, mert házigazdám, fülein egy egy telefonnal a földön csúszott és az ethernet dugaszt kereste, és látszott hogy nemcsak a cukorról nincs fogalma sem, hanem leginkább azt sem tudja hol a konyha.
Aztán egyszercsak lett Net, és egy adag vendég is megérkezett, így 4-en kezdtük el a cukrot keresni. A vége az lett, hogy Jorge felhívta a nejét, aki épp valami tárgyaláson ült ezért gondolom rövid úton osztotta ki párját, ezért jorge kissé megszeppenve kérdezte tőlem, hogy most mondjam ha valami nincs meg, mert többet nem telefonálhat.
Meglett a cukor. Ott volt a helyén a cukortartóban, ahol az elmúlt X hónapban is!
(persze egyesek azt állították, hogy azért nem lett meg, mert ebben a konyhában mindég minden át van pakolva)
Saláta késsz!
Hús felkockáz!
Nincs elég nagy lábas. Nemcsak itt, szerintem egész Costa Ricán, mert Myrna (egy kolleganőnk) elhozta az Ő legnagyobb edényüket is, de abba is csak a fele hús fért bele. Maradt a 2 adag főzés – így legalább többen kevergettük és néztük hogyan rotyog.
Aztán legnagyobb meglepetésemre simán ment minden. Myrna figyelmeztetésére még sót is raktam bele! De jó lett azt kell mondjam, elfogyott vagy 3 kiló plusz krumpli meg saláta meg sör, a maradékon meg majdnem összevesztek és mindenki vitt haza, én meg persze hogy leettem a gatyámat. A buli végére meg kellemesen elfáradva mindenki azon röhögött, hogy Jorge szókincse leredukálódott egész alacsonyra, és sűrűn emlegette a teljes Magyar repetoárját: „Pörkölt, egészségedre, szép cipő”.
Mivel néha elmegy az áram, ezért tervezem még a „szabad a csók” kifejezést is megtanítani neki – hiába, terjeszteni kell a Magyarságot és a nemzeti eszmét, na!
Én
Episode II
Szóval az úgy volt, hogy még pénteken munka után elmentünk Jorge-val vásárolni. Jorge egyébként legalább akkora szakács mint én, és már hosszabb ideje ül abban az irodában ahol most én is dolgozom, de mindeddig csak 3 nő vette körül. Állítása szerint azon kapta magát 2 hónap után, hogy az irodába érve közölte az egyik kolleganőjének hogy: Oh, szép cipő! Ekkor ráeszmélt, hogy mit is tett, de már nem volt visszaút!
Szóval kettecskén indultunk a shopping centerbe, hogy beszerezzük a szükséges adalékanyagokat. Mindketten nyomtatott listával – az enyim ugye még itthonról, az övé meg a nejétől, aki hiányozni fog a partiról, legalábbis az elejéről, mert dolgoznia kell, így mindent inkább leírt, nehogy gond legyen.
Menü: Pörkölt főtt burgonyával, uborkasaláta. Tetszőleges italok úgyis mint sör, bor, pálinka – vagy legalábbis valami tömény koktélital, mert keverni akart mindenképp mindenkinek valamit.
Az én listám tűnt az egyszerűbbnek. Paprikám van. Kígyóuborka, hagyma, krumpli sima ügy.
Hús.
Patthelyzet!
Én nem tudom azt hogy „felsál”, Jorge meg nem tud semmit a marhákról. Marad a combomra mutogatás.
A helyzet kezdett szokás szerint igen hülyén kinézni, amikoris 2 messziről is kirívó mesterszakács mutogat a pult előtt a combjára, illetve én a combomra, Jorge meg a seggére, a pultosok meg vagy bamba arcal bámulnak, vagy az érzékenyebbje elvonult hátra röhögni.
A helyzet egyáltalán nem javult úgy 3 perc elteltével sem, leszámítva, hogy partnerem már legalább nem a saját ülepét tapogatta, úgyhogy elkezdtem szemrevételezni a kínálatot, bízván abban hogy, megismerem én azt a húst ami kell.
(Kedves barátim ezen a ponton nyilván nem hisznek nekem, mert ismerik a történetet miszerint, gyermekkoromban édesanyám leküldött a zöldségeshez karalábéért.
Mondtam is a zöldségesnek – „Kérek szépen karalábét”
Mondta a zöldséges, hogy vegyem el
Itt nagyon hülyén néztem rá, megvontam a vállam és feltettem az egyetlen lehetséges kérdést, ami kisegíthetett a helyzetből– „Honnan?”
Mertugye én technikából voltam jó és nem környezetismeretből vagy zöldségtanból vagy miből.)
Szóval kikerestem egy szimpatikusnak látszó, marhahússzerű dolgot, aminek olyan előpörkölt kinézete van. Ráböktem majd csillogtatva szótári spanyolom legjavát a „bovino he?” (legyen kedves megmondani, ez ugye marhahús?) kérdéssel próbáltam igazamat bizonyítani. „Si, Si senor” jött a válasz és borzalmasan büszke voltam magamra. Karfiol? Gyerekség… nem vagyok én vegetáriánus.
Viszont ekkor szolt Jorge, hogy van egy kis baj, legalábbis szerinte, mert itt Costa Rican az embereknek megvan az a rossz szokásuk, hogy nemigen tudnak nemet mondani, pláne ha egy turista épp vásárolni akar tőlük. Szóval visszamentem a pulthoz és ráböktem egy csirkelábra és emigyen szólottam: „bovino qué” (legyen kedves megmondani akkor hogy ez a csirkeláb is marha?). Itt egy kicsit megrezzentek, de a legbátrabb kiált egyenes derékkal, és mosolyogva mondta: „Si, si senior”.A röpke tanácskozás végeredménye az lett, hogy majd este Jorge megkérdi a nejét, pontosan hol, hogy és mit kell kérni.
OK, hús holnap. Mehetünk Olajért.
Itt sem ment simán minden, mert az olajos pult előtt állt egy hostes hölgy, és a legújabb termékeket akarta ránksózni. Persze 2 percben hosszan ecsetelte az aktuális olaj minden élettanilag tuti hatását, amit kísérőm emigyen fordított: „Ez biztos finom!” Szóval olaj megvan. Még szerencsére elkaptam az utolsó elmorzsolt mondatát, vagy legalábbis a felét, miszerint az tök jó, hogy a pörkölt is olívaolajban készül, mert azt szereti. STOP! Vissza. Nekem a cetlimen nem szerepel az oliva szó. Hostes kislány mosolyog, hátha még veszünk. „No Oliva, comprender” (Borzalmasan hálás lennék ha adna nekem nem oliva olajat, nagyon szépen köszönöm). Mosoly lehervad, és legyintve int a szomszédos fakkra, ahol az olajostubuson hatalmas napraforgó minták vannak. Győzelem.
Aztán még felvásároltunk a boltot. Mer nem tudtuk, mi van otthon. Vettünk sót, cukrot, kólát, fantát, csipszet, tejszint, ecetet, sört, vodkát, khaluát (élesebb szeműek itt már felfedezhetik a White Russian receptjét), de vettünk uborkareszelőt, nagy megdöbbenésemre találtam Maggi marhahúsleves kockát meg egy csomó minden mást, beleértve 6 kiló jeget! Én ugyan nem értettem, hogy minek ennyi, de Jorge szerint az a biztos ha van! Mondjuk valószínűleg ez magyarázza a 3 liter tejszint is nyilván… mit fog vele csinálni?
Aztán mindezt kifizettük bepakoltuk a kocsiba és távoztunk azzal, hogy másnap délelőtt találkozunk és elmegyünk húsért.
….
Így is lett. Sőt lett hentes is. Jorge szerintem egész reggel 2 mondatot mormolt magában, amit aztán a hentesnél hangosan is kimondva hoztak egy fél marhacombot, de még vérzett, olyan friss volt. Na ebből vettünk 4 kilót (najó 4 és felet, mert úgy sikerült) és boldogan mentünk főzni - ja a biztonság kedvéért vettünk még 2 kiló jeget.
Maradok a főzéssel tisztelettel később….
Szóval kettecskén indultunk a shopping centerbe, hogy beszerezzük a szükséges adalékanyagokat. Mindketten nyomtatott listával – az enyim ugye még itthonról, az övé meg a nejétől, aki hiányozni fog a partiról, legalábbis az elejéről, mert dolgoznia kell, így mindent inkább leírt, nehogy gond legyen.
Menü: Pörkölt főtt burgonyával, uborkasaláta. Tetszőleges italok úgyis mint sör, bor, pálinka – vagy legalábbis valami tömény koktélital, mert keverni akart mindenképp mindenkinek valamit.
Az én listám tűnt az egyszerűbbnek. Paprikám van. Kígyóuborka, hagyma, krumpli sima ügy.
Hús.
Patthelyzet!
Én nem tudom azt hogy „felsál”, Jorge meg nem tud semmit a marhákról. Marad a combomra mutogatás.
A helyzet kezdett szokás szerint igen hülyén kinézni, amikoris 2 messziről is kirívó mesterszakács mutogat a pult előtt a combjára, illetve én a combomra, Jorge meg a seggére, a pultosok meg vagy bamba arcal bámulnak, vagy az érzékenyebbje elvonult hátra röhögni.
A helyzet egyáltalán nem javult úgy 3 perc elteltével sem, leszámítva, hogy partnerem már legalább nem a saját ülepét tapogatta, úgyhogy elkezdtem szemrevételezni a kínálatot, bízván abban hogy, megismerem én azt a húst ami kell.
(Kedves barátim ezen a ponton nyilván nem hisznek nekem, mert ismerik a történetet miszerint, gyermekkoromban édesanyám leküldött a zöldségeshez karalábéért.
Mondtam is a zöldségesnek – „Kérek szépen karalábét”
Mondta a zöldséges, hogy vegyem el
Itt nagyon hülyén néztem rá, megvontam a vállam és feltettem az egyetlen lehetséges kérdést, ami kisegíthetett a helyzetből– „Honnan?”
Mertugye én technikából voltam jó és nem környezetismeretből vagy zöldségtanból vagy miből.)
Szóval kikerestem egy szimpatikusnak látszó, marhahússzerű dolgot, aminek olyan előpörkölt kinézete van. Ráböktem majd csillogtatva szótári spanyolom legjavát a „bovino he?” (legyen kedves megmondani, ez ugye marhahús?) kérdéssel próbáltam igazamat bizonyítani. „Si, Si senor” jött a válasz és borzalmasan büszke voltam magamra. Karfiol? Gyerekség… nem vagyok én vegetáriánus.
Viszont ekkor szolt Jorge, hogy van egy kis baj, legalábbis szerinte, mert itt Costa Rican az embereknek megvan az a rossz szokásuk, hogy nemigen tudnak nemet mondani, pláne ha egy turista épp vásárolni akar tőlük. Szóval visszamentem a pulthoz és ráböktem egy csirkelábra és emigyen szólottam: „bovino qué” (legyen kedves megmondani akkor hogy ez a csirkeláb is marha?). Itt egy kicsit megrezzentek, de a legbátrabb kiált egyenes derékkal, és mosolyogva mondta: „Si, si senior”.A röpke tanácskozás végeredménye az lett, hogy majd este Jorge megkérdi a nejét, pontosan hol, hogy és mit kell kérni.
OK, hús holnap. Mehetünk Olajért.
Itt sem ment simán minden, mert az olajos pult előtt állt egy hostes hölgy, és a legújabb termékeket akarta ránksózni. Persze 2 percben hosszan ecsetelte az aktuális olaj minden élettanilag tuti hatását, amit kísérőm emigyen fordított: „Ez biztos finom!” Szóval olaj megvan. Még szerencsére elkaptam az utolsó elmorzsolt mondatát, vagy legalábbis a felét, miszerint az tök jó, hogy a pörkölt is olívaolajban készül, mert azt szereti. STOP! Vissza. Nekem a cetlimen nem szerepel az oliva szó. Hostes kislány mosolyog, hátha még veszünk. „No Oliva, comprender” (Borzalmasan hálás lennék ha adna nekem nem oliva olajat, nagyon szépen köszönöm). Mosoly lehervad, és legyintve int a szomszédos fakkra, ahol az olajostubuson hatalmas napraforgó minták vannak. Győzelem.
Aztán még felvásároltunk a boltot. Mer nem tudtuk, mi van otthon. Vettünk sót, cukrot, kólát, fantát, csipszet, tejszint, ecetet, sört, vodkát, khaluát (élesebb szeműek itt már felfedezhetik a White Russian receptjét), de vettünk uborkareszelőt, nagy megdöbbenésemre találtam Maggi marhahúsleves kockát meg egy csomó minden mást, beleértve 6 kiló jeget! Én ugyan nem értettem, hogy minek ennyi, de Jorge szerint az a biztos ha van! Mondjuk valószínűleg ez magyarázza a 3 liter tejszint is nyilván… mit fog vele csinálni?
Aztán mindezt kifizettük bepakoltuk a kocsiba és távoztunk azzal, hogy másnap délelőtt találkozunk és elmegyünk húsért.
….
Így is lett. Sőt lett hentes is. Jorge szerintem egész reggel 2 mondatot mormolt magában, amit aztán a hentesnél hangosan is kimondva hoztak egy fél marhacombot, de még vérzett, olyan friss volt. Na ebből vettünk 4 kilót (najó 4 és felet, mert úgy sikerült) és boldogan mentünk főzni - ja a biztonság kedvéért vettünk még 2 kiló jeget.
Maradok a főzéssel tisztelettel később….
Pihe puha selymes bolyhok
Mindenkinek köszönöm az aggódó leveleket, az arcom meggyógyult. Ebben nem kis szerepe van a panzióban található törülközőnek is. Mert ugye a frissen lehántolt bőrréteget nem szabad erősen dörzsölni vagy bármilyen más drasztikus erőhatásnak kitenni, ezért pont jól jött az a finom kis kéztörlő illetve társa a fürdőlepedő, amin apró fehér bolyhok simogatják a fájó testrészt.
A probléma csak az vele, hogy vedlik. Úgyhogy érdeklődve figyeltem, amint a testemet apró hószem nagyságú fehér por vagy bársony vagy műszál vagy milyen réteg kezdi befedni minden tusolás után.
A feladat ugye adott. Ha megtörölközöm, akkor koszos leszek ezektől az izéktől. Ahhoz hogy lemossam, újra vizes kell legyek. Viszont ha lemosom, akkor ugye megint meg kéne törölközni.
Próbálkoztam, hogy hajszárítóval. Egyrészt nagyon hülye helyzet mondjuk hónaljat szárítani, és akkor a többi testrész nem is említem (merthát ugye mifelénk az ember úgy van szokva, hogy a meleg szelek kifelé és nem befelé áramoljanak), másrészt meg a hajszárító lekapcsol magától mihelyst elkezd melegedni, és ez speciál az enyimnél 23.4 másodperc. Ezalatt egy törpe sem szárad meg. Mire visszakapcsol gyakorlatilag mindegy.
Van a másik módszer, amikor az étkezőben rohangálok vizesen és tök meztelen körbe körbe, a karommal verdesve és azon imádkozom, hogy csak most ne lebbentse el a függönyt egy kósza szellő. Mundjuk valamelyik nap már kotkodácsoltam hozzá, ami száradás szempontjából nem használ ugyan, de hátha a szomszéd kakas - akire kelni szoktam - sokkot kap, ha netán benéz az ablakon hogy mi ez a lárma.
A harmadik a gondolkodó ember szobra, miszerint kinevezek egy csöpögő zónát, ott lekucorodom és várom az áldásos száradást, de ez borzasztó lassú, és semmit nem lehet közben csinálni.
Persze maradhatok bolyhos is….
Megoldási javaslatokat a kiadóba maradok tisztelettel
A probléma csak az vele, hogy vedlik. Úgyhogy érdeklődve figyeltem, amint a testemet apró hószem nagyságú fehér por vagy bársony vagy műszál vagy milyen réteg kezdi befedni minden tusolás után.
A feladat ugye adott. Ha megtörölközöm, akkor koszos leszek ezektől az izéktől. Ahhoz hogy lemossam, újra vizes kell legyek. Viszont ha lemosom, akkor ugye megint meg kéne törölközni.
Próbálkoztam, hogy hajszárítóval. Egyrészt nagyon hülye helyzet mondjuk hónaljat szárítani, és akkor a többi testrész nem is említem (merthát ugye mifelénk az ember úgy van szokva, hogy a meleg szelek kifelé és nem befelé áramoljanak), másrészt meg a hajszárító lekapcsol magától mihelyst elkezd melegedni, és ez speciál az enyimnél 23.4 másodperc. Ezalatt egy törpe sem szárad meg. Mire visszakapcsol gyakorlatilag mindegy.
Van a másik módszer, amikor az étkezőben rohangálok vizesen és tök meztelen körbe körbe, a karommal verdesve és azon imádkozom, hogy csak most ne lebbentse el a függönyt egy kósza szellő. Mundjuk valamelyik nap már kotkodácsoltam hozzá, ami száradás szempontjából nem használ ugyan, de hátha a szomszéd kakas - akire kelni szoktam - sokkot kap, ha netán benéz az ablakon hogy mi ez a lárma.
A harmadik a gondolkodó ember szobra, miszerint kinevezek egy csöpögő zónát, ott lekucorodom és várom az áldásos száradást, de ez borzasztó lassú, és semmit nem lehet közben csinálni.
Persze maradhatok bolyhos is….
Megoldási javaslatokat a kiadóba maradok tisztelettel
Hosszú kések éjszakája
Csak hogy kicsit visszaugorjak még a vasárnapi nap eseményeire, mivel nem volt sem töltőm, hogy leigázhassam Caracast vagy bármi más hasznosatt csináljak, elkezdtem átvizsgálni a TACA légitársoságtól kapott 2 kis csomagot, amit mindenki kap akinek épp valahol máshol van a cucca mint ő maga. Van benne egy csomó hasznos dolog:
Csomag 1:
Cérnazokni szürkében, fehér TACA poló "S" méretben, illatozó frissitőkendő, szürke szemtakaró és piros füldugó. Mindez egy műbör tokban ami nem mellesleg kiüritése után CDtartónak használható, a benne lévő CD szétválasztó pamutszerű csikok álltal. Csodálatos darab. Ha valakit érdekel eladó :-)
Csomag 2:
3 centi nagyságú fogkefe hozzá 2 centis fogkrémes tubus, Colgate felirattal. TACA szappan és TACA feliratú és szerintem illatú hónaljdeó (hogy pontosan milyen a TACA illat azt itt nem tudom érzékeltetni de a kerozin egy erős alkotóelem benne) illetve borotvahab kis szivárgó zacsiban és egy eldobható borotva kék szinben. Mindez egy kis kék neszeszerben, amit szintén kiárusitok alternativ felfogású női olvasóim körében - garantált a sikere mondjuk az operabálon.
Uccu neki borotválkozzunk. Kicsi szivárgó zacsi kinyit, felken, nem habzik. Illetve semmit sem csinál csak úgy van az ember arcán. Próbálom sikálni, paskolni, vizezni, zsáritani. Semmi. Biztos ilyen. Borotva elindul a leginkább ekkor összevazelinezettnek tűnő borostás felületen és szinte azonnal letépi a fél arcom. Egy egész kultúrált halálhörgés után már tudva mire számithatok, mégegy csikkal megpróbálkozom. Az élmény ha lehet még fájdalmasabb és csak az ment meg az azonnali kinhaláltól, hogy valahol féluton a borotva kettétörik.
Azthiszem csak egy igen bárgyu rajzfilmfigura tud úgy nézni ahogy a tükörképem nézett vissza rám, kissé könnyes szemekkel vizsgáltam a lüktető pofázmányom, és menten eszembejutott az összes zombifilm, amiknél - legalábbis szerintem - a végéfőcimben szerepel a TACA felirat.
A borotválkozás ugrott, kerozinszagom már van, a fogkrémet meg nem merem kipróbálni mert mégicsak jobb büdös szájjal mint fog nélkül. Azért a perverz gondolat átfutott az agyamon, hogy lesikálom a nyelven a TACA frissitőkendővel, de aztán mégsem. Ki tudja. És ha szőrös lesz? Nincs mivel megborotválni.
Igy felfrissülve, nem maradt más hátra mint a vásárlás. Vettem felvágottat, kenyeret, tejet, vajat, sajtot, kecsöp szerü izét na és persze némi sört. Illetve vettem volna még mondjuk mirelitt pizzát vagy valami hasonlót, de az egyetlen valamire való kész kaja a 12 személyes töltött "vakavaka" volt, amit egyrészt nem tudtam mi, masrészt meg nem akarom azt enni egész hónapban, légyen bár párolt bárány vagy hengerelt tök. Mivel nagyon régen főzök már magamra például teát és rántottát is ezért ez a tény egy kicsit sokkolóan hatott rám, de mint tudjuk "pura vida", ami nagyjábol annyit tesz itt, mint a hires felirat a Galaxis Utikalaúz tetején: Ne ess pánikba!
(Erről jut eszembe, a nagyfőnök itt beszél Magyarul, egész pontosan 1 szót ami igy hangzik: pörkölt - és ezzel persze beoltott másokat is. Megigértették velem még decemberben, ha visszajövök akkor főzök nekik, mert szerinte ez a legjobb kaja a világon. Igyhát elutazásom elötti napot azzal töltöttem, hogy az én párom segitségével (aka. életem értelme) megtanuljak pörköltet(töt) főzni. Szerintem igy elsőre nem is nehéz , de valahol belül érzem, hogy ebből még egy nagy "pörkölt blog" lesz elöbb utóbb. Ja és persze A Pörkölthöz hoztam paprikát itthonról, mert ki tudja milyen izék vannakk itt, és hát Magyar kaja mérgezett brazil paprika nélkül nem az igazi, és amikor megjött a batyum, akkor rögtön feltünt, hogy ki lett nyitva Caracasban - gondolom a sok okos vámos még mindig azon töri a fejét, hogy ez mi ha nem kokain, vagy ha igen akkor miért piros, de visszarakták, megvan.)
Szóval cuccok haza és nekikészülök enni, mert már igencsak rámfér. A kenyérszelésnél éreztem már, hogy ez sem lesz egy sima menet. A legélesebb kés is inkább csak tépte a kenyeret mintsem vágta, és mivel nekem van egy veleszületett rendelenességem, miszerint képtelen vagyok kinyitni ezeket a hegesztett fóliás zacskókat, csak trancsirozni vagy legjobb esetben is keresztbevágni egy ollóval ezért ferde szemmel kezdtem sanditani a felvágottas pakkra.
Kezdjük az egyszerübbel, gondoltam és elkezdtem csiszkitelni meg vagdosni a "kecsöpös" tasakot. Vágódeszkán fektetve, asztalhoz csapkodva, messziről, lendülettel, türelmesen, becézgetve és anyázva abszolute semmi. Annyit értem mindüssze el, hogy berepedt a zacskó széle és szép lassan kecsöpben úszott a szoba és persze én is. Aztán végül a fogammal téptem fel egy hangos üvöltés közepette amitől persze legalább az anyag kétharmada távozott a tasakból, és igen hülyén kezdett a dolog kinézni. Jöhet a marhahúsos felvágott. A késsel hasonló eredményeket értem el mindazok ellenére, hogy próbáltam baltaként és tőrként is használni. Ismét fog összeszorit, üvölt, feltép, megvan.
Ha egy grafikus megrajzolná a következő képet, feleárért övé a TACA CD tartó:
Egy kissé lestrapát, az időeltolódástól karikás szemű, gyűrött ruhás, kerozinszagú izé áll a konyha közepén, fél arca letépve másikfele borostás, ruhája és a környezete csupa "vér", szájában egy marhahúsdarabbal jóizűen és igen megelégedetten csámcsog.
Tisztelettel: pura vida
Csomag 1:
Cérnazokni szürkében, fehér TACA poló "S" méretben, illatozó frissitőkendő, szürke szemtakaró és piros füldugó. Mindez egy műbör tokban ami nem mellesleg kiüritése után CDtartónak használható, a benne lévő CD szétválasztó pamutszerű csikok álltal. Csodálatos darab. Ha valakit érdekel eladó :-)
Csomag 2:
3 centi nagyságú fogkefe hozzá 2 centis fogkrémes tubus, Colgate felirattal. TACA szappan és TACA feliratú és szerintem illatú hónaljdeó (hogy pontosan milyen a TACA illat azt itt nem tudom érzékeltetni de a kerozin egy erős alkotóelem benne) illetve borotvahab kis szivárgó zacsiban és egy eldobható borotva kék szinben. Mindez egy kis kék neszeszerben, amit szintén kiárusitok alternativ felfogású női olvasóim körében - garantált a sikere mondjuk az operabálon.
Uccu neki borotválkozzunk. Kicsi szivárgó zacsi kinyit, felken, nem habzik. Illetve semmit sem csinál csak úgy van az ember arcán. Próbálom sikálni, paskolni, vizezni, zsáritani. Semmi. Biztos ilyen. Borotva elindul a leginkább ekkor összevazelinezettnek tűnő borostás felületen és szinte azonnal letépi a fél arcom. Egy egész kultúrált halálhörgés után már tudva mire számithatok, mégegy csikkal megpróbálkozom. Az élmény ha lehet még fájdalmasabb és csak az ment meg az azonnali kinhaláltól, hogy valahol féluton a borotva kettétörik.
Azthiszem csak egy igen bárgyu rajzfilmfigura tud úgy nézni ahogy a tükörképem nézett vissza rám, kissé könnyes szemekkel vizsgáltam a lüktető pofázmányom, és menten eszembejutott az összes zombifilm, amiknél - legalábbis szerintem - a végéfőcimben szerepel a TACA felirat.
A borotválkozás ugrott, kerozinszagom már van, a fogkrémet meg nem merem kipróbálni mert mégicsak jobb büdös szájjal mint fog nélkül. Azért a perverz gondolat átfutott az agyamon, hogy lesikálom a nyelven a TACA frissitőkendővel, de aztán mégsem. Ki tudja. És ha szőrös lesz? Nincs mivel megborotválni.
Igy felfrissülve, nem maradt más hátra mint a vásárlás. Vettem felvágottat, kenyeret, tejet, vajat, sajtot, kecsöp szerü izét na és persze némi sört. Illetve vettem volna még mondjuk mirelitt pizzát vagy valami hasonlót, de az egyetlen valamire való kész kaja a 12 személyes töltött "vakavaka" volt, amit egyrészt nem tudtam mi, masrészt meg nem akarom azt enni egész hónapban, légyen bár párolt bárány vagy hengerelt tök. Mivel nagyon régen főzök már magamra például teát és rántottát is ezért ez a tény egy kicsit sokkolóan hatott rám, de mint tudjuk "pura vida", ami nagyjábol annyit tesz itt, mint a hires felirat a Galaxis Utikalaúz tetején: Ne ess pánikba!
(Erről jut eszembe, a nagyfőnök itt beszél Magyarul, egész pontosan 1 szót ami igy hangzik: pörkölt - és ezzel persze beoltott másokat is. Megigértették velem még decemberben, ha visszajövök akkor főzök nekik, mert szerinte ez a legjobb kaja a világon. Igyhát elutazásom elötti napot azzal töltöttem, hogy az én párom segitségével (aka. életem értelme) megtanuljak pörköltet(töt) főzni. Szerintem igy elsőre nem is nehéz , de valahol belül érzem, hogy ebből még egy nagy "pörkölt blog" lesz elöbb utóbb. Ja és persze A Pörkölthöz hoztam paprikát itthonról, mert ki tudja milyen izék vannakk itt, és hát Magyar kaja mérgezett brazil paprika nélkül nem az igazi, és amikor megjött a batyum, akkor rögtön feltünt, hogy ki lett nyitva Caracasban - gondolom a sok okos vámos még mindig azon töri a fejét, hogy ez mi ha nem kokain, vagy ha igen akkor miért piros, de visszarakták, megvan.)
Szóval cuccok haza és nekikészülök enni, mert már igencsak rámfér. A kenyérszelésnél éreztem már, hogy ez sem lesz egy sima menet. A legélesebb kés is inkább csak tépte a kenyeret mintsem vágta, és mivel nekem van egy veleszületett rendelenességem, miszerint képtelen vagyok kinyitni ezeket a hegesztett fóliás zacskókat, csak trancsirozni vagy legjobb esetben is keresztbevágni egy ollóval ezért ferde szemmel kezdtem sanditani a felvágottas pakkra.
Kezdjük az egyszerübbel, gondoltam és elkezdtem csiszkitelni meg vagdosni a "kecsöpös" tasakot. Vágódeszkán fektetve, asztalhoz csapkodva, messziről, lendülettel, türelmesen, becézgetve és anyázva abszolute semmi. Annyit értem mindüssze el, hogy berepedt a zacskó széle és szép lassan kecsöpben úszott a szoba és persze én is. Aztán végül a fogammal téptem fel egy hangos üvöltés közepette amitől persze legalább az anyag kétharmada távozott a tasakból, és igen hülyén kezdett a dolog kinézni. Jöhet a marhahúsos felvágott. A késsel hasonló eredményeket értem el mindazok ellenére, hogy próbáltam baltaként és tőrként is használni. Ismét fog összeszorit, üvölt, feltép, megvan.
Ha egy grafikus megrajzolná a következő képet, feleárért övé a TACA CD tartó:
Egy kissé lestrapát, az időeltolódástól karikás szemű, gyűrött ruhás, kerozinszagú izé áll a konyha közepén, fél arca letépve másikfele borostás, ruhája és a környezete csupa "vér", szájában egy marhahúsdarabbal jóizűen és igen megelégedetten csámcsog.
Tisztelettel: pura vida
rid riszipt
Az jutott a fejembe, ha a T. "beosztott" azzal áltatja a főnökét, hogy azért megy korán haza, mert korán bent volt akkor miért nem olvas levelet? Na mind1, nem akartam beleszólni :-) (nálatok fél8 múlt, tehát ha 4 előtt lelép, csal.....)
Új év, új kihívások
Az ünnepek elteltek és belétek is, ígyhát viaszjöttem, mert hiányzott már csikken és a nyugdíjas lányok.
Lényeg a lényeg, hogy határozottan nem szerettem volna Ibériávla utazni, ezért az AirFrance Budapest-Paris-Caracas-San Jose járatára lett jegyem, ami kicsit hosszabb, nade a minőség sokmindent megér.
Budapest-Paris simán ment, sőt, a business-re kaptam jegyet egy számomra nem értett okból kifolyólag (igy utólag már persze értem, semmi nincs ingyen) és igen kényelmesen utaztam a Charles de Gaulle reptérig. Volt bennem egy kis drukk, ugyanis legutóbb amikor itt jártam, akkor egy plusz napot töltöttem itt késés gyanánt, igaz az akkor sokkal szebb volt, minta azonnal utaztam volna tovább Nigéria felé és így láttam mondjuk a Notre Dame-ot. Szóval CDG, rohanás, de végül is nem volt semmi gond, simán odaállhattam a fél órás sor végére és irány a gép.
Mindig is távolról csodáltam a 747-es gépeket, azokat a pupos Jumbo névre keresztelt óriásokat, és legnagyobb megelégedésemre egy ilyenbe kezdtek beterelni minket. Na ezt is kipróbálom. Persze a helyzet belül már nem ilyen rózsás. Az igaz hogy ez a legnagyobb gép amit valaha is láttam, nade nincs TV mindenkinek! .... jó öreg (új) 777, szeretlek téged! Saját TVt akarok!
Mindegy, hamár TV nincs csak egy ott messze, akkor elkezdtem kikísérletezni a hogyan aludjunk jó mélyen taktikát - a megoldás 3 Whisky viszonylag korlátlan vörösborral. Az első film felére sem emléxem :-)
Nicaragua - Caracas. Itt már csak fél óra volt az átszállásra - rohanásra, de sikerült itt is elcsípni még a helyi járatot. Ugyan itt is betereltek minket a helyi röntgen kapu alá (aznap harmadszor) de amikor rájöttek hova rohanunk elkezdték felpörgetni a tempót. Ennek csak egy akadálya volt, egy marha, aki nagy igyekezetében 6szor fordult vissza, mert mindig találtak még a zsebében valami fém kütyüt. Mivel nem egyedül utaztam akkor már 10x órája, majdnem nem ment a pasi sehova, esetleg csak a helyi hullalázba. Nade mindegy, fent voltunk a gépen. Már csak 2 és fél óra.
San José, leszállás, megérkezés, kicsekkolás, csomagvárás, rádöbbenés.
A csomagunk (mindenkié) lassabban fut mint mi, azaz ottmaradt Caracasban. (ugye itt üt vissza a business út).
25 morcos ember állt be az elveszett csomagok sorba, ahol felkészülten vártak minket, mondták, tudják, megvan, ottvan, az Air France lassú volt. Köszi. Elkezdték felvenni a jegyzőkönyveket, papíroztak kérdezgettek és ment is minden egy darabig. Pont már alig voltunk, amikor rögtön előttem 4 lány következett, akik eleve Spanyolok voltak, ígyhát gondoltam gyorsak lesznek, nincs baj a nemmegértéssel. Volt.
Ugyanis a jegyzőkönyv felvétel egyik pontja, hogy odaadnak egy lapot, amin van 30 bőrönd képe és jelöld be a tied melyikre hasonlít a legjobban és mi a színe. Na ezen képesek voltak összeveszni. Hogy nem a tied hanem az enyim és nem rózsaszín hanem mályva... anyátok. A mögöttem álló franciák szemében láttam, hogy gondolatban lassú tűzön pirítják már a 4 csajt, majd félig nyersen megeszik... segítettem volna.
Na nekem is felvették a jegyzőkönyvem, irány a kijárat. Lehet tippelni ott volt e a taxim :-)
Szálló, alvás, megvagyok (bár pont a PlayBoy TV nagyon zazás, teljesen élvezhetetlen). Lemerülök mert nincs töltőm, de megyek veszek 1-2 sört.
Legyetek jók.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)