Hosszú kések éjszakája

Csak hogy kicsit visszaugorjak még a vasárnapi nap eseményeire, mivel nem volt sem töltőm, hogy leigázhassam Caracast vagy bármi más hasznosatt csináljak, elkezdtem átvizsgálni a TACA légitársoságtól kapott 2 kis csomagot, amit mindenki kap akinek épp valahol máshol van a cucca mint ő maga. Van benne egy csomó hasznos dolog:

Csomag 1:
Cérnazokni szürkében, fehér TACA poló "S" méretben, illatozó frissitőkendő, szürke szemtakaró és piros füldugó. Mindez egy műbör tokban ami nem mellesleg kiüritése után CDtartónak használható, a benne lévő CD szétválasztó pamutszerű csikok álltal. Csodálatos darab. Ha valakit érdekel eladó :-)

Csomag 2:
3 centi nagyságú fogkefe hozzá 2 centis fogkrémes tubus, Colgate felirattal. TACA szappan és TACA feliratú és szerintem illatú hónaljdeó (hogy pontosan milyen a TACA illat azt itt nem tudom érzékeltetni de a kerozin egy erős alkotóelem benne) illetve borotvahab kis szivárgó zacsiban és egy eldobható borotva kék szinben. Mindez egy kis kék neszeszerben, amit szintén kiárusitok alternativ felfogású női olvasóim körében - garantált a sikere mondjuk az operabálon.

Uccu neki borotválkozzunk. Kicsi szivárgó zacsi kinyit, felken, nem habzik. Illetve semmit sem csinál csak úgy van az ember arcán. Próbálom sikálni, paskolni, vizezni, zsáritani. Semmi. Biztos ilyen. Borotva elindul a leginkább ekkor összevazelinezettnek tűnő borostás felületen és szinte azonnal letépi a fél arcom. Egy egész kultúrált halálhörgés után már tudva mire számithatok, mégegy csikkal megpróbálkozom. Az élmény ha lehet még fájdalmasabb és csak az ment meg az azonnali kinhaláltól, hogy valahol féluton a borotva kettétörik.

Azthiszem csak egy igen bárgyu rajzfilmfigura tud úgy nézni ahogy a tükörképem nézett vissza rám, kissé könnyes szemekkel vizsgáltam a lüktető pofázmányom, és menten eszembejutott az összes zombifilm, amiknél - legalábbis szerintem - a végéfőcimben szerepel a TACA felirat.

A borotválkozás ugrott, kerozinszagom már van, a fogkrémet meg nem merem kipróbálni mert mégicsak jobb büdös szájjal mint fog nélkül. Azért a perverz gondolat átfutott az agyamon, hogy lesikálom a nyelven a TACA frissitőkendővel, de aztán mégsem. Ki tudja. És ha szőrös lesz? Nincs mivel megborotválni.

Igy felfrissülve, nem maradt más hátra mint a vásárlás. Vettem felvágottat, kenyeret, tejet, vajat, sajtot, kecsöp szerü izét na és persze némi sört. Illetve vettem volna még mondjuk mirelitt pizzát vagy valami hasonlót, de az egyetlen valamire való kész kaja a 12 személyes töltött "vakavaka" volt, amit egyrészt nem tudtam mi, masrészt meg nem akarom azt enni egész hónapban, légyen bár párolt bárány vagy hengerelt tök. Mivel nagyon régen főzök már magamra például teát és rántottát is ezért ez a tény egy kicsit sokkolóan hatott rám, de mint tudjuk "pura vida", ami nagyjábol annyit tesz itt, mint a hires felirat a Galaxis Utikalaúz tetején: Ne ess pánikba!

(Erről jut eszembe, a nagyfőnök itt beszél Magyarul, egész pontosan 1 szót ami igy hangzik: pörkölt - és ezzel persze beoltott másokat is. Megigértették velem még decemberben, ha visszajövök akkor főzök nekik, mert szerinte ez a legjobb kaja a világon. Igyhát elutazásom elötti napot azzal töltöttem, hogy az én párom segitségével (aka. életem értelme) megtanuljak pörköltet(töt) főzni. Szerintem igy elsőre nem is nehéz , de valahol belül érzem, hogy ebből még egy nagy "pörkölt blog" lesz elöbb utóbb. Ja és persze A Pörkölthöz hoztam paprikát itthonról, mert ki tudja milyen izék vannakk itt, és hát Magyar kaja mérgezett brazil paprika nélkül nem az igazi, és amikor megjött a batyum, akkor rögtön feltünt, hogy ki lett nyitva Caracasban - gondolom a sok okos vámos még mindig azon töri a fejét, hogy ez mi ha nem kokain, vagy ha igen akkor miért piros, de visszarakták, megvan.)

Szóval cuccok haza és nekikészülök enni, mert már igencsak rámfér. A kenyérszelésnél éreztem már, hogy ez sem lesz egy sima menet. A legélesebb kés is inkább csak tépte a kenyeret mintsem vágta, és mivel nekem van egy veleszületett rendelenességem, miszerint képtelen vagyok kinyitni ezeket a hegesztett fóliás zacskókat, csak trancsirozni vagy legjobb esetben is keresztbevágni egy ollóval ezért ferde szemmel kezdtem sanditani a felvágottas pakkra.

Kezdjük az egyszerübbel, gondoltam és elkezdtem csiszkitelni meg vagdosni a "kecsöpös" tasakot. Vágódeszkán fektetve, asztalhoz csapkodva, messziről, lendülettel, türelmesen, becézgetve és anyázva abszolute semmi. Annyit értem mindüssze el, hogy berepedt a zacskó széle és szép lassan kecsöpben úszott a szoba és persze én is. Aztán végül a fogammal téptem fel egy hangos üvöltés közepette amitől persze legalább az anyag kétharmada távozott a tasakból, és igen hülyén kezdett a dolog kinézni. Jöhet a marhahúsos felvágott. A késsel hasonló eredményeket értem el mindazok ellenére, hogy próbáltam baltaként és tőrként is használni. Ismét fog összeszorit, üvölt, feltép, megvan.

Ha egy grafikus megrajzolná a következő képet, feleárért övé a TACA CD tartó:
Egy kissé lestrapát, az időeltolódástól karikás szemű, gyűrött ruhás, kerozinszagú izé áll a konyha közepén, fél arca letépve másikfele borostás, ruhája és a környezete csupa "vér", szájában egy marhahúsdarabbal jóizűen és igen megelégedetten csámcsog.

Tisztelettel: pura vida