Oldalak

Valahogy Európában

Miután a rendőröket előzékenyen felsegítettem a furgon aljából, ahova a röhögés közben gurultak, illetve kimerítettem az összes általam ismert nyelven fellelhető szitkok és káromkodás hangos üvöltözését az éjszakába, mindannyian megnyugodtunk egy kicsit. Nagy baj nincs, rossz ország rossz város, de végül is Európa!

A friss információ birtokában, miszerint nem ott vagyok ahol kéne, ismét nekiláttunk a térképen alternatív útvonalakat keresni nekem. Tényleg lehet menni Oslónak, vagy lehet menni komppal is, de mindenképp vagy 1000 kilométer. Azért azt este 11:30-kor nem vállaltam be. Elvittek újdonsült barátaim egy közeli szállóba, és miután megérdeklődték, hogy van e üres szoba nekem ma estére (mert nem engednek el – ekkora marhát még nem láttak, és féltettek) a mosolygósabb rendőr emigyen szólott búcsuzóul:

- Van szoba, nyugodtan megszállhatok itt, ja és a recepciósnak nem mondták el miért jövök ilyen későn rendőri kísérettel, ez az én dolgom – majd a hasukat fogva távoztak.

Van ez így, mondhatná az ecceri utazó. Másnap visszamentem a reptérre, visszaadtam a kocsit és nekiláttam telefonálni, hogy mi is legyen. Kedvenc főnökömmel – akit ismét csak az eccerűség kedvéért nevezzünk Fredriknek – arra jutottunk, hogy a megbeszélést már úgyis lekéstem, írassam át a jegyem egy nappal előbbre, s térjek haza. Egy jegy átíratása 4 perc és 20 Euró, és én 4 perc 10 másodperc múlva boldogan konfirmáltam ismét telefonon keresztül, hogy délben indulok, és estére otthon vagyok, szóljanak a tárgyalópartnernek, hogy sajna nem tudok menni. Ekkor azonban ismét lecsapott az oszladozó hulla:

- Van egy jó hírem – így Fredrik – a partner meg Londonban ragadt, lévén nem kapott vízumot, késik egy napot, nyugodtan induljak Karlskrona felé!

Persze a jegyem már nem lehet megint átíratni, innen meg más gép nemigen megy sehova. A következő 1 órát a reptéren található 2 légitársaság között rohangálva töltöttem el, hogy ki tud hova vinni a legkedvezőbb áron. A megállapodás a következő lett:

Kristiansand – Amsterdam (ez a hazafele jegyem fel)
Amsterdam –
Koppenhága (Repülő)
Koppenhága – Malmö (Vonat)
Malmö – Karlskrona (Vonat)
----- 1 nap szünet
Karlskrona – Malmö (Vonat)
Malmö –
Koppenhága (Vonat)
Koppenhága – Amsterdam (Repülő)
Amsterdam – Budapest (Repülő) – és persze a legutóbbi repjegy csak oda lesz felhasználva, így olcsóbb.

Koppenhágáig sima utam volt, csomag megvan. A reptér alatt van a vasútállomás, ahol meg lehet venni az országokon átívelő jegyet, ráadásul első osztályra – így szól a céges szabályzat vonat esetén. Meg is vettem. Első osztályra. Bár ne tettem volna!

- Malmö felé a vonat tele! Végigálltam az utat csomaggal a kezemben, és igen hülyén nézett a kalauz az elegáns jegyemre.
- Malmőben kiderült, hogy ugyan van vonat, de a síneket felbontották felújítás miatt, ezért vonatpótló buszra kell átszállni – Kristianstad –ban!!!!!!
- A vonat ismét tele volt félútig
- A busz is tele volt végig.

Mindehhez képest csak hab volt a tortán, hogy fáradtan, sajgó karral kívülről fújtam a busz útvonalát, végig a 62-es úton Kristianstad –tól egész Karlskronáig, Ronebyn keresztül.

Valahol Európában

Az egész azzal kezdődött, hogy el kell majd menni megint Afrikába a világ háta közepére, de még mielőtt nekivágnánk az útnak, ki kell ugrani a Svédekhez egy gyors – 1 napos tárgyalásra. Ebben semmi rendkívüli nincs, utazunk épp eleget, én meg úgyis rég voltam már bárhol, tehát nem gond, megyek.

Az első gyanús jelek az utazás előtt egy nappal kezdődtek:

1 – Karlskrona a célpont, ahol nincs reptér, a legközelebbi reptérre (Roneby) nincs már hely, de majd megyek Kristianstad-ba Amsterdam-on keresztül, ahol kocsit bérlek (este 11-kor) és 100 kilómétert meg levezetek levezetésnek – eddig semmi gond.
2 - csak business jegyet tudtak nekem foglalni odafele!

Mint az már az eddigiekből is kiderült, businessen utazni nem nekem való, csak a bajt hozza rám. Olyan, mint normális embernek a feketemacska aki átmegy a létra alatt egy törött tükörrel, és közben szemenköpi. Kedvenc kollegámmal – akit az egyszerűség kedvéért hívjunk John-nak, fel is állítottuk a legvalószínűbb eseményláncolatokat:

1 – Lekésem a gépet Amsterdamban, és ott állok majd csomag nélkül (2 pont)
2 – Elhagyják a csomagom Amsterdamban, és Kristianstad-ban állok csomag nélkül (5 pont)
3 – Odaérek de a csomagom nem, és Kristianstadt-ban állok majd, és persze kocsit sem tudok bérelni, tehát se csomag se kocsi, csak én meg a sötét…. (10 pont)

Mindenkit meg kell nyugtassak, nem így lett

Elindultam időben, Amsterdamban egy 10 perces sprint után elértem a csatlakozást, és végig kényelmesen utazva megérkeztem Kristianstad-ba, ahol a bőröndöm szinte elsőként gurult le a szalagról. Kedves Svéd hirtelenszőke gyerekek futkostak körülöttem, nyitva volt az autókölcsönző, és a nevemre előre kiállított kulccsal várt rám az alkalmazott.

Itt kezdtem el nagyon gyanakodni!

De persze nem adtam fel, hisz vár az ügyfél. Pontos térképet nyomtattam még otthon, és végül is csak fel kellett hajtani a 62-es útra (4 bal és 2 jobb kanyar után) és Karlskrona-ban meg kiszállni a kocsiból a szálló előtt.

2 bal kanyar stimmel…

1 jobb….

2 bal….

Megint egy jobb….. és sztráda…..
Siklok, repülök, csak az út száma nem stimmel. Nem 62 hanem vagy 23 vagy 54.

Aztán már semmi nem stimmel. Sem a következő falu, sem a fizetős kapu, sem a legközelebbi nagyváros…. Semmi.

A legközelebbi kijáratnál megfordultam és elindultam visszafelé, de akkor sem stimmelt semmi. Sem az út, sem a városok és volt valami nagyon baljós szagú a levegőben, pont úgy mint amikor a horrorfilm félmeztelen hősnője érzi, hogy az oszladozó zombi támadni fog, csak még azt nem tudja honnan és idegesen nézeget körbe-körbe a vak sötét éjszakába.

Úgy 10 kilométer rettegett kocsikázás után kiszúrtam egy út mellett tarfipakszoló rendőrfurgont és melléálltam. Igazság szerint a rendőrök nagyon készségesek voltak. Egy jó 10 percet beszélgettünk, miszerint szerintük Oslo-nak kellene mennem, mire én mondtam, hogy az messze van. Ebben megállapodtunk, és különböző alternatívákat keresve bújtuk egymás térképet. Én az övéket nem értettem, Ők az enyém.

Nekem nagyon nem stimmelt, hogy Kristiansand és környéke miért néz ki most másképp, Ők meg nem értették, minek dugok egy marhaságot az orruk alá. Még viccelődtünk is, hogy meg kéne szondáztatni engem, én meg mondtam, hogy akkor fizessenek előbb egy sört, hogy ne menjen kárba a szonda. És egyszercsak, újabb 5 perc elteltével egyszerre nyilallt belénk a fájdalmas felismerés. (Aki eddig nem jött rá, ne merjen röhögni, mert Ő sem vette volna észre):

Ahova indultam: Kristianstad – Svédország
Ahova érkeztem: Kristiansand – Norvégia

Rossz jegyet vettek nekem! És ekkor lecsapott a zombi…..