Episode III

Hazafelé a kocsiban Jorge előadta, hogy nagy gondban van. Elment a Net a kábelből és nem tudta reggel elolvasni a leveleit. Fel is hívta a szolgáltatót, hogy tegyenek valamit, vagy nézzék meg, mert nem megy. A beszélgetés a HelpDesk-el elmondása szerint a következőképpen zajlott reggel 9-kor.

- Haló itt Jorge H…., nincs Net stb.….
- Értem igen, szerencséje van, ma Ön az első, pedig ilyenkor már vagy huszan szoktak telefonálni
- Oh remek, akkor megnéznék
- Persze, meg tudja várni
- Meg igen.
- De hosszú lesz
- Nembaj, megvárom.
- Nem akarja mégis inkább nem megvárni, mert a kollega most nagyon nem ér rá
- De az előbb aszonta hogy én vagyok az első
- Igen de a kollega tulajdonképpen még nincs bent
- Aha, és meddig tart kb mire beér?
- Hát, nemtudom. Akkor felhívom a kollegát, hogy felébredt e már.
- És akkor visszahív?
- Igen, persze
- Mikor?
- Hát eltart egy darabig…..

Itt feladta, Pura Vida!

Jorgehez érve becucoltunk a húst meg a még 2 jeget, amit pluszba vett. Persze amikor kinyitottam a hűtőt, akkor azonnal további jeges-zsákokkal találtam magam szembe, nem is beszélve a fagyasztóról, amibe már semmi sem fért be. Kérdésemre – hogy mi a ménkűnek annyi jég – a tuti jó lesz még választ kaptam ismét. Na most minek kötekedjek. Lehet hogy itt jeget esznek, csak tudnám mi helyett.

Aztán alighogy elpakoltunk mindent megcsörrent a telefon, a vonalas. Jorge boldogan rohant, hátha valaki jött – de aztán kiderült hogy a Net szolgáltató az, megjött a srác és most vizsgálna. (12 óra) úgyhogy házigazdám eltünt egy időre.

A konyha viszonylag kicsi, de Jorge neje mindent kikészített jó előre, hogy ne kelljen semmit sem keresni. Ott volt az asztalon az összes hozzávaló, kések a reszelő, tálak stb. Mivel az uborkasalinak nem árt ha áll egy kicsit saját levében, azzal kezdtem. Elő a vadiúj reszelő, uborka ráfektet, tol, húz, tol, húz, tol, húz, …semmi. A legelső tolásnál sikerült a pengét is áttolni a túloldalra, úgyhogy egy műanyag lapon csiszkiteltem az uborkát.

Penge visszafeszít, tol, húz, penge átesik.
Penge visszafeszít, tol, húz, tol, húz, penge átesik.

Feladtam, kés elő, kézzel – elvoltam egy darabig. Csak az vidított fel, hogy Jorge fel s alá rohangált közben a lakásban és a kábeleket ráncigálta. Néha megcsörrent a másik telefon is, amit persze hangos rikkantással adtam a tudtára, mert öröm volt nézni ahogy teljesen szétcsúszva kolbászol és nemigen tudja mihez is kezdjen.

Uborka kész. Ecetes lötty megcsinál. Sima ügy, csak nem volt meg a cukor. Sőt semmilyen cukor sem volt. Végignéztem mindent de sehol. A meddő kérdéseim sem segítettek, mert házigazdám, fülein egy egy telefonnal a földön csúszott és az ethernet dugaszt kereste, és látszott hogy nemcsak a cukorról nincs fogalma sem, hanem leginkább azt sem tudja hol a konyha.

Aztán egyszercsak lett Net, és egy adag vendég is megérkezett, így 4-en kezdtük el a cukrot keresni. A vége az lett, hogy Jorge felhívta a nejét, aki épp valami tárgyaláson ült ezért gondolom rövid úton osztotta ki párját, ezért jorge kissé megszeppenve kérdezte tőlem, hogy most mondjam ha valami nincs meg, mert többet nem telefonálhat.

Meglett a cukor. Ott volt a helyén a cukortartóban, ahol az elmúlt X hónapban is!
(persze egyesek azt állították, hogy azért nem lett meg, mert ebben a konyhában mindég minden át van pakolva)

Saláta késsz!

Hús felkockáz!

Nincs elég nagy lábas. Nemcsak itt, szerintem egész Costa Ricán, mert Myrna (egy kolleganőnk) elhozta az Ő legnagyobb edényüket is, de abba is csak a fele hús fért bele. Maradt a 2 adag főzés – így legalább többen kevergettük és néztük hogyan rotyog.

Aztán legnagyobb meglepetésemre simán ment minden. Myrna figyelmeztetésére még sót is raktam bele! De jó lett azt kell mondjam, elfogyott vagy 3 kiló plusz krumpli meg saláta meg sör, a maradékon meg majdnem összevesztek és mindenki vitt haza, én meg persze hogy leettem a gatyámat. A buli végére meg kellemesen elfáradva mindenki azon röhögött, hogy Jorge szókincse leredukálódott egész alacsonyra, és sűrűn emlegette a teljes Magyar repetoárját: „Pörkölt, egészségedre, szép cipő”.

Mivel néha elmegy az áram, ezért tervezem még a „szabad a csók” kifejezést is megtanítani neki – hiába, terjeszteni kell a Magyarságot és a nemzeti eszmét, na!

Én