Oldalak

Transsahara 2010

Ezt a posztot meg legesméglegkedvesseb barátom figyelmébe ajánlom. Ugyan egy korábbi utazáson készült (Madagaszkár), de úgysem volt még itt a blog-on.

Szóval elindult másodmagával a Transsahara 2010 „rallye”-n Tuniszba, majd onnan át Algériába, majd Nigerbe és a végén Beninbe. Sajnálatos módon nem sikerül az út végére jutni, mert az Algír hatóságok nem engedték továbbmenni őket vízum problémák miatt. (a kálvária itt olvasható)

Szóval innen üzenem:


Nem vízum kell, hanem rendes rendszám: D (a bolt címe nálam)

A szemantikai fonetika pragmatikája!

Bizonyítékot találtam!

Nem csak olyan közvetettet, hanem igenis megdönthetetlen és minden kétséget kizárót!

A Magyarok és / vagy a Hunok igenis elkalandoztak annakidején egész Szingapúrig, sőt minden valószínűség szerint lerohanták / leigázták / bekebelezték vagy egyszerűen lenyilazták a szigetet.

Hosszú órákat töltöttem a régi kódexek olvasgatásával, de végül is egy Salgótarjáni éttermi kalauzban találtam meg azt a bizonyítékot, ami alapján 100%-os bizonyossággal alíthatjuk, mitöbb visszakövetelhetjük a szigetet!

Trianon csak gyerekjáték!

Ide nekünk Kínát is!

És akkor essen le a ti szemetek elől is a fátyol, íme a megdönthetetlen:

rizsÁ!

singarÁ!

A Singlish!

Jó reggelt mindenkinek, nem tűntem el, csak itt vagyok!

A mai napi szösszenet a Szingapúri-Angol itteni nevén Singlish-ről fog szólni.

Szingapúr hivatalos nyelve az Angol de mivel népességének 70% Kínai, így a második hivatalos közlési forma a Mandarin, amit majdnem minden kis Kínai beszél, vagy legalábbis megért. A lakosság többi része Philippin, Thai, Indiai, Maláj és bármi egyéb más bevándorló erről a környékről. Namármost, amikor az itteni illetékesek kitalálták úgy 50 éve, hogy nekik nem elég a rizs uborkával a vályogházban, hanem virágzó városállamot – illetve városszigetet akarnak maguknak, akkor elkezdték tanítani az itteni masszát angolra, és ebből lett a szingapúri-angol, röviden a Singlish.

Az ötlet bevált, egyrészt virágzik a sziget, másrészt a fiatalabb generáció némi dialektust leszámítva (nem az indiaiak itt sem) jól beszél angolul.

A leggyakoribb furcsaság a szóvégi „á”.

Az „á” kb annyit tesz hogy: Ugye? Érted? OK? Tehát ha valaki azt mondja hogy: „goodÁ” akkor az azt kérdezi, hogy jó e amire gondol. Tök egyszerű, Á?

Persze ez taxisofőrökre nem vonatkozik, mert ők vagy frissen vándoroltak be és borzalmas a kiejtésük, vagy még a régi rendszerben tanultak és borzalmas a kiejtésük. Tehát a következő párbeszéd egy taxisofőrtől teljesen elfogadott:

- Where to Mr? (vetu miszte)
- SLF building, Thomson road please.
- SLFÁ! (eszelöááfÁ)
- OK!

A Singar!

A fenti példa alapján megalkottam az első, és ezen az alapon mindezidáig egyetlen Szingapúri-magyar szótárat, amit itten szeretnék csak nektek átnyújtani.

Kiejtés: A szó első része (szótagszámtól függetlenül) teljesen elhadarható, a hangsúly mindig és erősen a szóvégi „Á” hangon van. (persze leginkább 1, 2 szótagú szavakra illik használni a kérdőszóvégi Á hangzót)

Dupla hangzók: Nem ismert a dupla hangzók létezése, ezért a „cs, zs, sz” használata teljesen felesleges, a második betűt el kell hagyni. Ha mégis az elsőt hagyjuk el akkor azt hiszik hogy tájszólásban beszélünk, de gond akkor sincs.

Magánhangzó torlódás (kr, rp, szt…): ugyan az, mint a dupla hangzók: nem ismert, el kell felejteni.

Jó volt az ebéd? – joÁ?
Árpi jött meg az előbb? – ápiÁ? (taxiban: áiÁ)
Kérsz még sört? – sörÁ?
Hánykor találkozzunk? – mikoÁ?


Ráját eszel? – rájÁ?

További megfejtéseket a kiadóba sok szertettel!