Új év, új kihívások

Az ünnepek elteltek és belétek is, ígyhát viaszjöttem, mert hiányzott már csikken és a nyugdíjas lányok.

Lényeg a lényeg, hogy határozottan nem szerettem volna Ibériávla utazni, ezért az AirFrance Budapest-Paris-Caracas-San Jose járatára lett jegyem, ami kicsit hosszabb, nade a minőség sokmindent megér.

Budapest-Paris simán ment, sőt, a business-re kaptam jegyet egy számomra nem értett okból kifolyólag (igy utólag már persze értem, semmi nincs ingyen) és igen kényelmesen utaztam a Charles de Gaulle reptérig. Volt bennem egy kis drukk, ugyanis legutóbb amikor itt jártam, akkor egy plusz napot töltöttem itt késés gyanánt, igaz az akkor sokkal szebb volt, minta azonnal utaztam volna tovább Nigéria felé és így láttam mondjuk a Notre Dame-ot. Szóval CDG, rohanás, de végül is nem volt semmi gond, simán odaállhattam a fél órás sor végére és irány a gép.

Mindig is távolról csodáltam a 747-es gépeket, azokat a pupos Jumbo névre keresztelt óriásokat, és legnagyobb megelégedésemre egy ilyenbe kezdtek beterelni minket. Na ezt is kipróbálom. Persze a helyzet belül már nem ilyen rózsás. Az igaz hogy ez a legnagyobb gép amit valaha is láttam, nade nincs TV mindenkinek! .... jó öreg (új) 777, szeretlek téged! Saját TVt akarok!

Mindegy, hamár TV nincs csak egy ott messze, akkor elkezdtem kikísérletezni a hogyan aludjunk jó mélyen taktikát - a megoldás 3 Whisky viszonylag korlátlan vörösborral. Az első film felére sem emléxem :-)

Nicaragua - Caracas. Itt már csak fél óra volt az átszállásra - rohanásra, de sikerült itt is elcsípni még a helyi járatot. Ugyan itt is betereltek minket a helyi röntgen kapu alá (aznap harmadszor) de amikor rájöttek hova rohanunk elkezdték felpörgetni a tempót. Ennek csak egy akadálya volt, egy marha, aki nagy igyekezetében 6szor fordult vissza, mert mindig találtak még a zsebében valami fém kütyüt. Mivel nem egyedül utaztam akkor már 10x órája, majdnem nem ment a pasi sehova, esetleg csak a helyi hullalázba. Nade mindegy, fent voltunk a gépen. Már csak 2 és fél óra.

San José, leszállás, megérkezés, kicsekkolás, csomagvárás, rádöbbenés.

A csomagunk (mindenkié) lassabban fut mint mi, azaz ottmaradt Caracasban. (ugye itt üt vissza a business út).

25 morcos ember állt be az elveszett csomagok sorba, ahol felkészülten vártak minket, mondták, tudják, megvan, ottvan, az Air France lassú volt. Köszi. Elkezdték felvenni a jegyzőkönyveket, papíroztak kérdezgettek és ment is minden egy darabig. Pont már alig voltunk, amikor rögtön előttem 4 lány következett, akik eleve Spanyolok voltak, ígyhát gondoltam gyorsak lesznek, nincs baj a nemmegértéssel. Volt.

Ugyanis a jegyzőkönyv felvétel egyik pontja, hogy odaadnak egy lapot, amin van 30 bőrönd képe és jelöld be a tied melyikre hasonlít a legjobban és mi a színe. Na ezen képesek voltak összeveszni. Hogy nem a tied hanem az enyim és nem rózsaszín hanem mályva... anyátok. A mögöttem álló franciák szemében láttam, hogy gondolatban lassú tűzön pirítják már a 4 csajt, majd félig nyersen megeszik... segítettem volna.

Na nekem is felvették a jegyzőkönyvem, irány a kijárat. Lehet tippelni ott volt e a taxim :-)

Szálló, alvás, megvagyok (bár pont a PlayBoy TV nagyon zazás, teljesen élvezhetetlen). Lemerülök mert nincs töltőm, de megyek veszek 1-2 sört.

Legyetek jók.