The Fort

Voltunk discoban is ám. Beszéltünk „Partiarcal” aki egy helyi kollegánk, és megígérte, hogy elvisz minket a legjobb helyre a városban. A legjobb hely márpedig szombat este a Fort nevű disco.

500 helyi pénzért lehetett bejutni, amiért cserébe 3 adag koktél járt. Ez a tény nagyban hozzájárult, hogy ne hagyjuk el a helységet de azonnal, mert a fantasztikus legújabb R&B slágerek még nem mennek fejből, így nem tudtuk a tömeggel énekelni a refrént, s nagyon kilógtunk a sorból. Egyébként is kilógtunk, mert egy fejjel voltunk bárkinél magasabbak.

Szóval némi sör és koktél után egész felszabadultan ácsorogtunk a sarokban, amikor szinte egyszerre pillantottunk meg egy feltűnő jelenséget a tömegben. A jelenség olyan magas volt mint mi, és inkább volt egy klasszikus Hollywood-i manöken alkat mint sem az itteniek pisze orrú (értsd az orra nem lóg ki az arcából, inkább diszkréten vissza van nyomva) amúgy nagyon vidám fehérnép. És bár monogám típusok vagyunk már csak neveltetésünknél fogva is, vakságot sosem fogadtunk, ígyhát – mint kiderült – elég feltűnően néztük a hölgyet, akinek ez láthatóan nem volt ellenére. Rákmosolygott, és bár mérget nem vennék rá, de szerintem még kacsintott is.

Gondolom John sem lehetett biztos a dolgában, és amikor összenéztünk, akkor láttuk csak, hogy „Partiarc” vadul röhög.

- Meglepetéééés – és egy soha el nem felejthető mozdulattal és a lába közé mutatott.

Két dologban azonnal megegyeztünk John-al.

1 – Milyen jó is ez az egynejűség.
2 – Azonnal menjünk innen.

Rá egy napra a szokásos csipsz, üdítő vásárlása közben a boltban a „tünemény” jött szemben. Messziről integetett miközben egy „barátnőjével” vásárolgatott. Futás közben a mély búgó hangjából csak ennyit hallottunk:
- ez az a két helyes srác a Fortból…

Jóccakát mindenkinek!