Episode II

Szóval az úgy volt, hogy még pénteken munka után elmentünk Jorge-val vásárolni. Jorge egyébként legalább akkora szakács mint én, és már hosszabb ideje ül abban az irodában ahol most én is dolgozom, de mindeddig csak 3 nő vette körül. Állítása szerint azon kapta magát 2 hónap után, hogy az irodába érve közölte az egyik kolleganőjének hogy: Oh, szép cipő! Ekkor ráeszmélt, hogy mit is tett, de már nem volt visszaút!

Szóval kettecskén indultunk a shopping centerbe, hogy beszerezzük a szükséges adalékanyagokat. Mindketten nyomtatott listával – az enyim ugye még itthonról, az övé meg a nejétől, aki hiányozni fog a partiról, legalábbis az elejéről, mert dolgoznia kell, így mindent inkább leírt, nehogy gond legyen.

Menü: Pörkölt főtt burgonyával, uborkasaláta. Tetszőleges italok úgyis mint sör, bor, pálinka – vagy legalábbis valami tömény koktélital, mert keverni akart mindenképp mindenkinek valamit.

Az én listám tűnt az egyszerűbbnek. Paprikám van. Kígyóuborka, hagyma, krumpli sima ügy.

Hús.

Patthelyzet!

Én nem tudom azt hogy „felsál”, Jorge meg nem tud semmit a marhákról. Marad a combomra mutogatás.

A helyzet kezdett szokás szerint igen hülyén kinézni, amikoris 2 messziről is kirívó mesterszakács mutogat a pult előtt a combjára, illetve én a combomra, Jorge meg a seggére, a pultosok meg vagy bamba arcal bámulnak, vagy az érzékenyebbje elvonult hátra röhögni.

A helyzet egyáltalán nem javult úgy 3 perc elteltével sem, leszámítva, hogy partnerem már legalább nem a saját ülepét tapogatta, úgyhogy elkezdtem szemrevételezni a kínálatot, bízván abban hogy, megismerem én azt a húst ami kell.

(Kedves barátim ezen a ponton nyilván nem hisznek nekem, mert ismerik a történetet miszerint, gyermekkoromban édesanyám leküldött a zöldségeshez karalábéért.
Mondtam is a zöldségesnek – „Kérek szépen karalábét”
Mondta a zöldséges, hogy vegyem el
Itt nagyon hülyén néztem rá, megvontam a vállam és feltettem az egyetlen lehetséges kérdést, ami kisegíthetett a helyzetből– „Honnan?”
Mertugye én technikából voltam jó és nem környezetismeretből vagy zöldségtanból vagy miből.)

Szóval kikerestem egy szimpatikusnak látszó, marhahússzerű dolgot, aminek olyan előpörkölt kinézete van. Ráböktem majd csillogtatva szótári spanyolom legjavát a „bovino he?” (legyen kedves megmondani, ez ugye marhahús?) kérdéssel próbáltam igazamat bizonyítani. „Si, Si senor” jött a válasz és borzalmasan büszke voltam magamra. Karfiol? Gyerekség… nem vagyok én vegetáriánus.

Viszont ekkor szolt Jorge, hogy van egy kis baj, legalábbis szerinte, mert itt Costa Rican az embereknek megvan az a rossz szokásuk, hogy nemigen tudnak nemet mondani, pláne ha egy turista épp vásárolni akar tőlük. Szóval visszamentem a pulthoz és ráböktem egy csirkelábra és emigyen szólottam: „bovino qué” (legyen kedves megmondani akkor hogy ez a csirkeláb is marha?). Itt egy kicsit megrezzentek, de a legbátrabb kiált egyenes derékkal, és mosolyogva mondta: „Si, si senior”.A röpke tanácskozás végeredménye az lett, hogy majd este Jorge megkérdi a nejét, pontosan hol, hogy és mit kell kérni.

OK, hús holnap. Mehetünk Olajért.

Itt sem ment simán minden, mert az olajos pult előtt állt egy hostes hölgy, és a legújabb termékeket akarta ránksózni. Persze 2 percben hosszan ecsetelte az aktuális olaj minden élettanilag tuti hatását, amit kísérőm emigyen fordított: „Ez biztos finom!” Szóval olaj megvan. Még szerencsére elkaptam az utolsó elmorzsolt mondatát, vagy legalábbis a felét, miszerint az tök jó, hogy a pörkölt is olívaolajban készül, mert azt szereti. STOP! Vissza. Nekem a cetlimen nem szerepel az oliva szó. Hostes kislány mosolyog, hátha még veszünk. „No Oliva, comprender” (Borzalmasan hálás lennék ha adna nekem nem oliva olajat, nagyon szépen köszönöm). Mosoly lehervad, és legyintve int a szomszédos fakkra, ahol az olajostubuson hatalmas napraforgó minták vannak. Győzelem.

Aztán még felvásároltunk a boltot. Mer nem tudtuk, mi van otthon. Vettünk sót, cukrot, kólát, fantát, csipszet, tejszint, ecetet, sört, vodkát, khaluát (élesebb szeműek itt már felfedezhetik a White Russian receptjét), de vettünk uborkareszelőt, nagy megdöbbenésemre találtam Maggi marhahúsleves kockát meg egy csomó minden mást, beleértve 6 kiló jeget! Én ugyan nem értettem, hogy minek ennyi, de Jorge szerint az a biztos ha van! Mondjuk valószínűleg ez magyarázza a 3 liter tejszint is nyilván… mit fog vele csinálni?

Aztán mindezt kifizettük bepakoltuk a kocsiba és távoztunk azzal, hogy másnap délelőtt találkozunk és elmegyünk húsért.

….

Így is lett. Sőt lett hentes is. Jorge szerintem egész reggel 2 mondatot mormolt magában, amit aztán a hentesnél hangosan is kimondva hoztak egy fél marhacombot, de még vérzett, olyan friss volt. Na ebből vettünk 4 kilót (najó 4 és felet, mert úgy sikerült) és boldogan mentünk főzni - ja a biztonság kedvéért vettünk még 2 kiló jeget.

Maradok a főzéssel tisztelettel később….