Csepereg

Csütörtökön megérkezett András kollégám, hogy együtt folytassuk a felhasználók és megrendelők ellenni küzdelmet. Jó későn szállt le, úgyhogy gyorsan vacsoráztunk valamit ami viszonylag kevésszer kacsintott ránk, majd megbeszélvén a másnapi találkozót, illetve hogy mit is teszünk a hétvégén eltettük magunkat másnapra.

Hajnalban valamikor feleszméltem, hogy veri az eső az ablakot.

Reggel is esett.

Nade mit ide, a taxinak van teteje, uzsgyi.

Körülbelül 18 hosszú sarkot kell menni az irodáig, és valahol a negyediknél tűnt fel, hogy ez nem esik, hanem a dézsából való öntés fogalmát meríti ki. Hajnal óta! A hatodik sarkon már kezdünk izgulni mert a víz minden nagyobb kereszteződésben és főbb úton megállt, és attól tartottunk, hogy be fog folyni az ajtó résein.

A 8. sarkon a kocsi simán felúszott a vízre és csónakáztunk egy kicsit. A sofőr aggódni látszott a füstölő motor miatt, és soha többet nem tudta 1-esbe rakni a kocsit, de előrenyultam, beraktam kettesbe és mondtam, hogy menjen idő van (ez persze helyiül úgy van, hogy előremutatsz majd a lábára és közben azt ismételgeted, hogy: "gáz, gaz, giz" majdcsak megérti valamelyiket).

A 9. sarkon a kocsi menthetettlenül megállt. Kint ömlött az eső, mi talpig ingben és laptopban. Melletünk néha elúszott egy nagyobb terepjáró. A soffőr(hölgy) aztmondta fog egy másik taxit mert ez nem mozdul - ekkorra már nem volt rajta cipő, mert megpróbált belenézni a motortérbe, de nem sokra jutott mert combközépig vizes lett, így az esernyőt is letette.

Az a taxi ami szerinte minket majd továbbvisz tőlünk 5 méterre állt, ami azért volt jó hír mert még nem úszott mint a többi, lehet fennakadt valamin. Az 5 méter alatt konkrétan alsógatyáig ázva beszálltunk, aholis a sofőr mellett egy elcsigázott Japán turistát találtunk. Itt üldögéltünk egy darabig amikor a helyzet reális mérlegelését követően (nomeg úgysem tudván hova megyünk valójában) a sofőr visszafordult. 270 fokos fordulónál a taxi nekisodródott (amolyan oldalazva) egy járdaszigetnek amikor feltűnt a lelki szemeim előtt a sarki bolt felirata: KFC. Na STOP, mi kiszállunk, innen úgysem megy semmi sehova, legalább lesz mit enni a nap hátralévő részében.

A következő 5 órát ott töltöttük, és igen jól mulattunk a kibontakozó káoszon. A víz még úgy 15 centit emelkedett és minen nagyobb kereszteződést elöntött, így teljesen meghalt Ha Noi autós forgalma. Motorn és biciglin próbált a bátrabbja eljutni bárhova is, mérsékelt sikerrel.

Ma szombat este van és még esik. Megírta az újság, hogy 35 éves rekord dőlt meg, és a közlekedés megállt. Lőttek a hétvégi kirándulásnak, de azért van remény. Elkezdet ma estére apadni.

Aztán amikor már nagyon untuk magunkat, meg a helyiek megtalálták a kiskapukat és elkezdtek mocorogni, mi is nekivágtunk és száraz lábbal, bár nem egyszerűen visszajutottunk a szállóba. Az utak kialakítása egyébként azért zseniális, mert a kisebb utcákról a főutakra folyik a víz, és a kereszteződésekben őszpontosul így téve teljesen lehetetlenné a közlekedést napokig.