Tuk-Tuk

Az alanti post megválaszolásáig elmesélem, hogyan kell hatástalanítani a piros fényt.

Az úgy esett, hogy Indiában voltam épp nem is olyan rég, és már többen is ódákat zengtek nekem a Tuk-Tuk nevű helyi jármű csudálatáról, és ez lévén a legolcsóbb közlekedési eszköz is itt kint - hát muszáj volt kipróbálni.

A Tuk-Tuk, helyi nevén AutoRiksha, egy motorkerékpár, elöl középen egy, hátul a széleken két kerékkel, amire egy igen bizonytalan műanyag sátrat vernek fel eső és szél ellen. Mondjuk ezek ellen cseppet sem véd, de a Hit ugye mindig is az emberiség erőssége volt ha számára megmagyarázhatatlan dolgokkal találkozott. Szóval adott ez a karosszéria, amit egy bivalyerős 50 köbcentis kétütemű motor hajt a hátul ülő két utas feneke alatt és mögött, zakatolva a végtelenbe és tovább.

Első utunk során nem is történt semmi, de mint később kiderült csak azért, mert nagy állami ünnepre készültek, így egész Újdelhi a felvonulást gyakorolta s nem az utcán lézengett. Mi is felbátorodtunk, és az este már csak Tuk-Tukkal közlekedtünk, nem is véve észre a megszaporodott forgalmat.

Hazafelé egy fiatal sráccal sikerült megalkudni a fuvardíjban – azaz a bemondott összeg tizedéért, de még így is átverve – aki nagy mosolyogva vetette bele magát a tömegbe. A tömeg itt úgy 100.000 Tuk-Tukot, mégegyszerennyi kocsit és egy rakat teherautót jelent kereszteződésenként. Pontos számot nem tudok mondani, mert a közvilágítás nemigen jellemző, de ez fel sem tűnik, mert a géperejű járművek sem nagyon világítják ki se magukat sem nem egymást.

Szóval fiatal barátunk, bizonyítván rátermettségét elkezdett velünk robogni a városon át. Először kicsit ijedten ültünk kollegámmal, de miután a srác hátravigyorgott és megkérdezte – „Emáj gut drájvör ször” – balga módon az futott ki a számon, hogy aha, mint pont Alonsó. Na ezen felbátorodott és tökig csavarta a gázkart. És így kezdődött a rally.

Egy kanyarban hirtelen rossz érzésem támadt és berántottam a kilógó térdem. Mint rögtön kiderült, a gondviselés 7. érzéke sugallta ezt a cselekedetem, mert a térdem helyén megjelent egy teherautó. Aztán mégegy, meg utána már nem volt hely sehol de mi csak robogtunk.

Menet közben a következő fontos szabályokat tanultuk meg az indiai közlekedéssel kapcsolatban:

• Dudálj!
• Mondom, dudálj!
• Autópályán csak akkor szabad forgalommal szemben menni, ha az kevesebb mint 4 sávos.
• De akkor is dudálj!
• A buszsáv tabu!
• Ott jönnek szembe
• (ott is)
• De dudálnak, hát dudálj!

A teherautókra ki van írva hátra, hogy kérem dudálni, mert ugye visszapillantó az nincs, hátra meg nem lát, hát ha nem dudálsz ő bíz elkanyarodik – ha kell veled együtt.

Sza piros fény: Szóval robogtunk Alonsóval és előttünk pirosra váltott a lámpa. Na nem mondanám, hogy csak vészfékezéssel lehetett volna megállni, mert volt vagy 100 méter még a lámpáig, de Alonsó ekkor megérezte a helyzet adta lehetőségeket és kurjantott. Mégnagyobb gázt adott, amitől a Tuk-Tuk úgy kezdett el gyorsulni mint egy kómás csiga, és persze rátenyerelt a dudára.

Ez segített!

A többiek is dudálni kezdek és elindultak.

Keresztben is!

És mint a filmben, amikor ET megemeli a biciglit a rendőrök gyűrűje elött, hogy kimásszanak a slamasztikából… ja nem. Nemtudom hogy, de átértünk. Szerintem a duda!

Ja, ide akarok menni: http://www.indianarc.com/

Jönne valaki?