Nemzetközi jogosítvány.

Lehet ugye kiváltani ilyen nemzetközi jogosítványt, amit elvileg a világ minden pontján elfogadnak, és annak, aki sokat utazik, bármikor jól jöhet – elvileg. Nekem még soha nem volt, a bürokrácia egyik adóformájának tartom, persze ki tudja, lehet hogy egyszer majd hiányozni fog… most még nem.

Azt tudtam, hogy itt saját kocsit bérelnek nekünk, mert nagyok a távok, tömegközlekedés szinte nincs és az országban is nyugodtan lehet vezetni, magyarul béke van nem mint Nigériában ahol páncélkocsival hoznak, visznek a reptérről. Azt is tudtam, hogy a kocsi előre le van foglalva, és leszállás után oda is ballagtam a megfelelő pulthoz, hogy akkor adják de, iziben mert igen fáradt vagyok.

A kölcsönzős kislány nagyon kedves volt, előhozta a már előkészített papírokat, kitöltés, miegymás… majd jött a végső kérdés, miszerint adjam oda a jogsim, fel kell írni a számát. Semmi gond, mindig nálam van az összes papírom, így mosolyogva nyújtottam neki oda a kis plasztiklapot.

Nézi, nézi, forgatja, majd azt kérdezi: Ez mi?

Mondom a jogosítványom, kapís?

Nézegeti tovább, kérdi, honnan jöttem. Mondom Magyarhonból, de miért érdekes ez, mert ugye 20 órája úton vagyok, letusolnék, ledőlnék már, írja fel azt hajrá.

Nézegeti tovább, hívja a kollegáját, vizsgálják, kérdeznek: Magyarország hol van?

Normál körülmények között szívesen elcsevegek a témáról, hogy a Kárpátok és medence, az alföld meg gulyás, pörkölt meg a Puskás, de nyúzott voltam, tán nem is kedves, így csak egy kurta közép-európára futotta.

Néznek tovább, nagykönyv előkerül, vizsgálják az országok listáját, dünnyögnek, megtalálják – EU – aha. Hogy hol van ezen írva, hogy vezethetek, meg mi ez?

Kicsit már untam, mondtam, fordítsa meg, ott van Magyarul, ha kéri, lefordítom!

Nézi tovább, vizsgálja, látom rajta hogy egy szót nem ért, nézeget engem, nézegeti a kocsi papírjait, aztán kérdez: Biztosítás akkor ugye kell?

Na, mondom magamban, add, ha ez az ára, majd elszámolom.

Duzzog, papírt tölt, de aztán pecsét, aláír, kulcs átad.

Kulcs elvesz, papír elrak, mondom add vissza a jogsim.

Még egy utolsó pillantást vetett rá, majd mint akinek a fogát húzzák visszaadta… a lakcímkártyám!