A gépen ugyanezek az urak, mármint a TV nézők, elkezdték kitölteni a belépési és vámnyilatkozatot, és nem viccelek, az egyik egy fénymásolt lapról másolta betűről betűre az adatokat, de nyilván a dátum nem stimmelt ezért a komoly logikai feladványt csak fél óra alatt sikerült megoldania. Az aláírást viszont nem tudta elolvasni (mármint az eredetin) így a légikisasszonynak kellett elmagyarázni mit is kell oda kaparni! Miután kész lett nagy büszkén próbálta odaadni a személyzetnek a pappírt, akiknek csak 10 perc magyarázkodás után sikerült megértetni vele, hogy nekik ugyan nem kell, de javasolják a vámosnak majd odaadni…
A vámlapon az is fel van sorolva, hogy mit nem szabad az országba bevinni. Gyakorlatilag semmit ami ehető, iható, mozog vagy legalábbis mozgott valamikor. Persze mindenki kipipálja a nem, nem, nem, nincs ilyen nálam rublikákat.
A helyi fináncnak viszont lehet már némi tapasztalata, mert minket ugyan simán továbbengedett kérdezősködés nélkül, de a fenti urakat teljesen szétkapták bőröndöstül, szatyrostul – nem hiába. Csak úgy potyogott ki a keksz, a hazai risz(á) és minden földi jó, amit persze azonnal elkoboztak miközben hőseink bután vigyorogtak és semmit nem értettek semmiből.
Az nagy kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy ők mit fognak itt csinálni? Hacsak nem ők lesznek a vacsora.
Már csak azért is mert kérdeztem később az egyik sofőrt, hogy mi a helyi kaja, mert eddig csak Kínai kajáldába vitt minket, amire elvigyorodott és mondta hogy „human” – ami így ebben a formában nyilván nem igaz, de humornak jó és a rizs(á)t is tovább elviseli az ember.
A vámlapon az is fel van sorolva, hogy mit nem szabad az országba bevinni. Gyakorlatilag semmit ami ehető, iható, mozog vagy legalábbis mozgott valamikor. Persze mindenki kipipálja a nem, nem, nem, nincs ilyen nálam rublikákat.
A helyi fináncnak viszont lehet már némi tapasztalata, mert minket ugyan simán továbbengedett kérdezősködés nélkül, de a fenti urakat teljesen szétkapták bőröndöstül, szatyrostul – nem hiába. Csak úgy potyogott ki a keksz, a hazai risz(á) és minden földi jó, amit persze azonnal elkoboztak miközben hőseink bután vigyorogtak és semmit nem értettek semmiből.
Az nagy kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy ők mit fognak itt csinálni? Hacsak nem ők lesznek a vacsora.
Már csak azért is mert kérdeztem később az egyik sofőrt, hogy mi a helyi kaja, mert eddig csak Kínai kajáldába vitt minket, amire elvigyorodott és mondta hogy „human” – ami így ebben a formában nyilván nem igaz, de humornak jó és a rizs(á)t is tovább elviseli az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése