SOS
Nagy baj van Johnal. Azt találta ki, hogy ne menjünk sörözni hanem inkább dolgozzunk a szállóban (is). Van valakinek ellenszere mert én így megzakkanok....
The Fort
Voltunk discoban is ám. Beszéltünk „Partiarcal” aki egy helyi kollegánk, és megígérte, hogy elvisz minket a legjobb helyre a városban. A legjobb hely márpedig szombat este a Fort nevű disco.
500 helyi pénzért lehetett bejutni, amiért cserébe 3 adag koktél járt. Ez a tény nagyban hozzájárult, hogy ne hagyjuk el a helységet de azonnal, mert a fantasztikus legújabb R&B slágerek még nem mennek fejből, így nem tudtuk a tömeggel énekelni a refrént, s nagyon kilógtunk a sorból. Egyébként is kilógtunk, mert egy fejjel voltunk bárkinél magasabbak.
Szóval némi sör és koktél után egész felszabadultan ácsorogtunk a sarokban, amikor szinte egyszerre pillantottunk meg egy feltűnő jelenséget a tömegben. A jelenség olyan magas volt mint mi, és inkább volt egy klasszikus Hollywood-i manöken alkat mint sem az itteniek pisze orrú (értsd az orra nem lóg ki az arcából, inkább diszkréten vissza van nyomva) amúgy nagyon vidám fehérnép. És bár monogám típusok vagyunk már csak neveltetésünknél fogva is, vakságot sosem fogadtunk, ígyhát – mint kiderült – elég feltűnően néztük a hölgyet, akinek ez láthatóan nem volt ellenére. Rákmosolygott, és bár mérget nem vennék rá, de szerintem még kacsintott is.
Gondolom John sem lehetett biztos a dolgában, és amikor összenéztünk, akkor láttuk csak, hogy „Partiarc” vadul röhög.
- Meglepetéééés – és egy soha el nem felejthető mozdulattal és a lába közé mutatott.
Két dologban azonnal megegyeztünk John-al.
1 – Milyen jó is ez az egynejűség.
2 – Azonnal menjünk innen.
Rá egy napra a szokásos csipsz, üdítő vásárlása közben a boltban a „tünemény” jött szemben. Messziről integetett miközben egy „barátnőjével” vásárolgatott. Futás közben a mély búgó hangjából csak ennyit hallottunk:
- ez az a két helyes srác a Fortból…
Jóccakát mindenkinek!
500 helyi pénzért lehetett bejutni, amiért cserébe 3 adag koktél járt. Ez a tény nagyban hozzájárult, hogy ne hagyjuk el a helységet de azonnal, mert a fantasztikus legújabb R&B slágerek még nem mennek fejből, így nem tudtuk a tömeggel énekelni a refrént, s nagyon kilógtunk a sorból. Egyébként is kilógtunk, mert egy fejjel voltunk bárkinél magasabbak.
Szóval némi sör és koktél után egész felszabadultan ácsorogtunk a sarokban, amikor szinte egyszerre pillantottunk meg egy feltűnő jelenséget a tömegben. A jelenség olyan magas volt mint mi, és inkább volt egy klasszikus Hollywood-i manöken alkat mint sem az itteniek pisze orrú (értsd az orra nem lóg ki az arcából, inkább diszkréten vissza van nyomva) amúgy nagyon vidám fehérnép. És bár monogám típusok vagyunk már csak neveltetésünknél fogva is, vakságot sosem fogadtunk, ígyhát – mint kiderült – elég feltűnően néztük a hölgyet, akinek ez láthatóan nem volt ellenére. Rákmosolygott, és bár mérget nem vennék rá, de szerintem még kacsintott is.
Gondolom John sem lehetett biztos a dolgában, és amikor összenéztünk, akkor láttuk csak, hogy „Partiarc” vadul röhög.
- Meglepetéééés – és egy soha el nem felejthető mozdulattal és a lába közé mutatott.
Két dologban azonnal megegyeztünk John-al.
1 – Milyen jó is ez az egynejűség.
2 – Azonnal menjünk innen.
Rá egy napra a szokásos csipsz, üdítő vásárlása közben a boltban a „tünemény” jött szemben. Messziről integetett miközben egy „barátnőjével” vásárolgatott. Futás közben a mély búgó hangjából csak ennyit hallottunk:
- ez az a két helyes srác a Fortból…
Jóccakát mindenkinek!
Massage
Mit nekünk pénz meg munka, a nagy elhatározás megszületett, hogy elmegyünk a szállodai masszázsszalonba, ahol kipróbáljuk a helyi masszázs legendáit. Az a hír kerengett, hogy az itteni apró fehérnép legalábbis annyira érti a dolgát, mint a Táj kolleganők, sőt ha a helyieket kérdeztük, akkor még sokkal jobban.
Időpontot egyeztetvén megjelentünk a kívánt helyen, ahol külön kis szobába vezettek minket, relax meg halk zene, minden együtt volt a kellemes délutánhoz. Egy igen kicsi kis asszony – vagy ki tudja, mert itt a hölgyek korát képtelenség megmondani – jelent meg, kedvesen csiripelt valamit és nekilátott a hátam megdolgozásának.
Eső, viszonylag gyengéd mozdulatával kitépte a gerincem, megcsavarta és fordítva rakta vissza. A bal hüvelykujjával hátulról kiemelte a lapockacsontom és 3-4 bordámat alátuszkolta. Mindezt 2 másodperc alatt, ekkor üvöltöttem fel először a hirtelen traumából.
- Gud ször gud
- Azanyád a gud, mondtam volna, de egy lassú megfontolt mozdulattal átlökte a májam a másik oldalra miközben ellenpontozandó a traumát kiugrasztott mind a két békát a vállamon.
Ekkor a másik szobában John üvöltött fel. Megérkezett hozzá is egy hasonló törékeny kishölgy.
A többit nem is részletezem. Elég annyi, hogy amikor az Achilles int megcserélik a combizommal az már szinte fel sem tűnik.
Aznap többet nem beszélgettünk, de a hátunk még ma is sajog!
Időpontot egyeztetvén megjelentünk a kívánt helyen, ahol külön kis szobába vezettek minket, relax meg halk zene, minden együtt volt a kellemes délutánhoz. Egy igen kicsi kis asszony – vagy ki tudja, mert itt a hölgyek korát képtelenség megmondani – jelent meg, kedvesen csiripelt valamit és nekilátott a hátam megdolgozásának.
Eső, viszonylag gyengéd mozdulatával kitépte a gerincem, megcsavarta és fordítva rakta vissza. A bal hüvelykujjával hátulról kiemelte a lapockacsontom és 3-4 bordámat alátuszkolta. Mindezt 2 másodperc alatt, ekkor üvöltöttem fel először a hirtelen traumából.
- Gud ször gud
- Azanyád a gud, mondtam volna, de egy lassú megfontolt mozdulattal átlökte a májam a másik oldalra miközben ellenpontozandó a traumát kiugrasztott mind a két békát a vállamon.
Ekkor a másik szobában John üvöltött fel. Megérkezett hozzá is egy hasonló törékeny kishölgy.
A többit nem is részletezem. Elég annyi, hogy amikor az Achilles int megcserélik a combizommal az már szinte fel sem tűnik.
Aznap többet nem beszélgettünk, de a hátunk még ma is sajog!
Kiemeltem fontos utasok
Naszóval az úgy volt, hogy van nekem már egy KLM aranykártyám, mert mindig velük repülök ha csak tehetem, és ezzel a kártyával nem kell sorban állni meg be lehet menni a nagyon fontos személyiségek várójába ahol ingyen van a sör meg a csomagra is lehet rakni kicsi cetlit, hogy én is nagyon fontos vagyok, hátmég a csomagom. Ezért én rakta a csomagra meg magamra és John a baptistával beálltunk az üzleti sorba hogy majd most átrohanunk csak a Malév terminálon.
Persze a KLM nem számolt a Magyar jegykezelők tulajdonságaival, amikor ezt a kis kártyát mint ajándékot kiszállította, mert ők még a nagyon fontos személyeket is másképp kezelik mint az EU-nak hívott nagy globalizációban. Először Madridba akart minket küldeni, de összetépettük vele a jegyet mondván az MNL az Manila. Utána a vízumunkat akarta megkeresni, de valahol Nigéria és Burundi között feladta, hogy keressük meg mi.
- Mondtuk, nincs.
- Kérdezte, miért.
- Mondtuk, mert nem kell…
Na így mintegy negyed óra (a további pénztároslányok komplett időbeosztásának megismerése, valamint a ki mikor mehet pisilni el 5 percre információk megszerzésével) és X darab jegycsere után be is jutottunk a terminálra ahol viszont volt ingyen sör – ez persze reggel 8-kor meg nem valami vidító.
De ettől eltekintve Amszterdam a régi, és ott is igen kényelmes a business váró. És aztán már csak 13 óra, s mintha mi sem történt volna le is szálltunk (mondjuk a Himalája felett már nagyon vakaróztunk).
Fok: 40
Páratartalom: 80%
Tömeg: Nagy
Magassága: Kicsi
Bőröndök száma: Eggyel kevesebb.
Persze hogy az enyém nincs meg – igazán meg sem lepődtem. Nagy rutinosan irány az elveszett cuccok pultja, felír, bejelent stb. John csak leste milyen flottul intézem ezeket a dolgokat, naja akinek van már rutinja….
Ránk váró transzport: 0
John meg holt rutinosan szerzett a hoteltől taxit amivel meg is érkeztünk a szállóba ahol nem vártak minket, de legalább tele volt. Nembaj, sikerült még kivenni egy apartmant amiben 2 háló meg WC meg miegymás volt, és az egy bőrönddel mint egy friss házaspár fellibbentünk a romantikus kis vackunkba azzal, hogy majd végszükség esetén ellopom John alsógatyáit.
De mégsenem így lett, mert elmentünk még azzal a lendülettel vásárolni a boltba gatyót meg zoknit. Ami azért volt - legalábbis a kintiek szerint vicces (vagyis csak gondoljuk, mert nagyon vigyorogtak) mert a gatyóárus olyanokat kérdezett, hogy hányas kell. Mondtam nekem lesz, saccoljon ne beszéljen rébuszokba (mi egy alsógatya mérete?).
A zokniárus sorokban meg minden minden zokni-típusra akadt eladólány, akik már messziről kurjongattak, hogy az ő zoknijuk a legszebb meg legjobb és ismét hülye kérdésekkel bombáztak, hogy koton meg latex meg tudomis én mi. Úgyhogy találomra vittem 3 pár akciós zoknit és büszkén távoztunk a boltból – ilyet még egyikőnk sem csinált – zokni és gatyavásárlás, magunktól, egyedül….
Egyébiránt a vége az lett a dolognak, hogy másnap megjött a bőröndöm, kicsit összetörve de megvolt. És na ki keverte el? A Malévos jegykezelő ficak. De az újságból a gépen megtudtuk, hogy idén a Malév nyerte a legjobb kelet-európai légitársaság címet. Ha valaki tudja ki tartozik még ebbe a körbe, kérem jelezze, nehogy velük repüljek!
Persze a KLM nem számolt a Magyar jegykezelők tulajdonságaival, amikor ezt a kis kártyát mint ajándékot kiszállította, mert ők még a nagyon fontos személyeket is másképp kezelik mint az EU-nak hívott nagy globalizációban. Először Madridba akart minket küldeni, de összetépettük vele a jegyet mondván az MNL az Manila. Utána a vízumunkat akarta megkeresni, de valahol Nigéria és Burundi között feladta, hogy keressük meg mi.
- Mondtuk, nincs.
- Kérdezte, miért.
- Mondtuk, mert nem kell…
Na így mintegy negyed óra (a további pénztároslányok komplett időbeosztásának megismerése, valamint a ki mikor mehet pisilni el 5 percre információk megszerzésével) és X darab jegycsere után be is jutottunk a terminálra ahol viszont volt ingyen sör – ez persze reggel 8-kor meg nem valami vidító.
De ettől eltekintve Amszterdam a régi, és ott is igen kényelmes a business váró. És aztán már csak 13 óra, s mintha mi sem történt volna le is szálltunk (mondjuk a Himalája felett már nagyon vakaróztunk).
Fok: 40
Páratartalom: 80%
Tömeg: Nagy
Magassága: Kicsi
Bőröndök száma: Eggyel kevesebb.
Persze hogy az enyém nincs meg – igazán meg sem lepődtem. Nagy rutinosan irány az elveszett cuccok pultja, felír, bejelent stb. John csak leste milyen flottul intézem ezeket a dolgokat, naja akinek van már rutinja….
Ránk váró transzport: 0
John meg holt rutinosan szerzett a hoteltől taxit amivel meg is érkeztünk a szállóba ahol nem vártak minket, de legalább tele volt. Nembaj, sikerült még kivenni egy apartmant amiben 2 háló meg WC meg miegymás volt, és az egy bőrönddel mint egy friss házaspár fellibbentünk a romantikus kis vackunkba azzal, hogy majd végszükség esetén ellopom John alsógatyáit.
De mégsenem így lett, mert elmentünk még azzal a lendülettel vásárolni a boltba gatyót meg zoknit. Ami azért volt - legalábbis a kintiek szerint vicces (vagyis csak gondoljuk, mert nagyon vigyorogtak) mert a gatyóárus olyanokat kérdezett, hogy hányas kell. Mondtam nekem lesz, saccoljon ne beszéljen rébuszokba (mi egy alsógatya mérete?).
A zokniárus sorokban meg minden minden zokni-típusra akadt eladólány, akik már messziről kurjongattak, hogy az ő zoknijuk a legszebb meg legjobb és ismét hülye kérdésekkel bombáztak, hogy koton meg latex meg tudomis én mi. Úgyhogy találomra vittem 3 pár akciós zoknit és büszkén távoztunk a boltból – ilyet még egyikőnk sem csinált – zokni és gatyavásárlás, magunktól, egyedül….
Egyébiránt a vége az lett a dolognak, hogy másnap megjött a bőröndöm, kicsit összetörve de megvolt. És na ki keverte el? A Malévos jegykezelő ficak. De az újságból a gépen megtudtuk, hogy idén a Malév nyerte a legjobb kelet-európai légitársaság címet. Ha valaki tudja ki tartozik még ebbe a körbe, kérem jelezze, nehogy velük repüljek!
Bréking Nyúz!
Megtaláltuk Közép-Afrika egyetlen működő közlekedési lámpáját! Igaz a kocsik nem állnak meg a piros jelre, de a lámpa be van kapcsolva!
2 Dudás 1 Sávba
Igazából nem is kettő, hanem legalább három.
Mindig elcsodálkoztam, hogy régiónként hogyan változik a vezetési szokása az embereknek. Fent északon a gyalogos csak arra gondol, hogy át kéne mennie a túloldalra, és máris megáll az egész kocsisor mellette. Nálunk ugye már résen kell lenni. Az Olaszoknál simán elcsap egy motoros. Nigériában, akinek kocsija van az a király, és ha megkarcolod, megtöröd, nekimész (gyalog vagy motorral) – és ebbe beleértendő az elütés is, miért nem figyeltél jobban - még jól meg is vernek.
Burundi, Kongó megint más tészta. Nincs sok kocsi, de lámpa sem – a szabály, a kocsi az erősebb, a luk az út közepén meg a kocsinál is erősebb. Ugyanakkor Ugandában az autóst lincselik meg ha elcsap valakit, pláne ha szegény pára meg is hal. Persze csak miután a szerencsétlen gyalogosról levették a még használható cipőét.
Igazából Közép-Afrikában összesen 3 közlekedési lámpát láttam, abból 2 nem működött. Az az egy meg Nigériában volt, ott meg nem nézték. Ezeken a területeken, és beleértendő a feltörekvő Dél Afrikai Köztársaság is, nemigen divat a biztosítás, legalábbis a kormány ezirányú törekvésit kevesen veszik komolyan.
Nade Kairó, az valami más. Az eddigi szabályok ide is érvényesek, csak itt rengeteg a kocsi, 3, 4 sávos autóutak mennek keresztbe a városon, amiken 5, 6 sorban mennek a kocsik. Kizárólag egyirányú utcák vannak – igaz, ha egyszer valaki szemben jönne úgy, hogy nincs fal középen, ott mindenki meghalna. Amennyire tanulgatom a következő helyi kiegészítő szabályok vannak érvényben.
Ne kapcsolj lámpát. Este sem.
A záróvonalat, vagy a szaggatottat kizárólag a két kerék között szabad tartani.
Dudálj!
Ha több mint 24 centi van közted és az előtted lévő kocsi között, oda be fog sorolni valaki.
Dudálj!
Egy csuklós IFA is simán besorol.
Csak előtte kilök.
Két busz közé csak dudálva menj be.
Ha egy gyalogos lelép az utcára add tudtára, hogy ki az úr. Dudálj és gyorsíts!
Ha nem tudod épp mit kéne csinálni, Dudálj!
Amikor a városból kiérve a taxis szlalomozni kezd egy rozzant Toyotával a sztrádán, és te 130-nál véletlenül résnyire nyitod a szemed a következő a legtipikusabb kép, amire fel kell készülnöd:
A belső sávban egy traktor megy 20-al, de hátul az eke erősen mered feléd. Ezt a traktort egy kisbusz előzi még balról, félig a középső füvön. Jobbról egy kamion balra indexelve jobbra sodródik Legjobbon épp egy bekötőútról 3 kocsi jön be az egy sávból (ezért sodródik a kamion). Észreveszed a jelzőtáblát, hogy a bal sáv mindjárt megszűnik (illetve visszafordul – tehát várható, hogy az amúgy elfogyó bal sáv, gyorsítósáv lesz egyszercsak).
A taxis gázt ad, magyarul nem lassít, ez a Toyota ennyit tud. A kamion jön. Duda! A kamion megáll a sodródásban, és még van 2 centi a tükör és a plató között. A traktor lehagyva. Jobbról megérkezik legalább 2 kocsi a besorolók közül. Duda! Balról kerüljük őket, de ott megjön a kisbusz, ami épp éles szögben kerülte el a visszafordító sávot. Onnan meg keresztbe akar menni egy másik kamion az egész úton (persze dudál). A taxis ráhúz a kisbuszra, mert a két jobboldali kocsi nagyon jön – felénk. A kisbusz csikorogva fékez. A tükörben látni, ahogy integet miközben mögötte megindul a forgalom keresztbe. Ezt már a taxis sem bírja. Kiüvölt a kisbusznak – Mivan, nincs dudád?
Ekkor vettem észre miért dudáltunk mi meg hiába a jobb oldali 2 kocsinak. Ők meg egy kismotorost kerültek a szélső sáv belső feléből, akin nem volt bukó – és esküszöm – csukva volt a szeme!
Ezen a sztrádán, mint mindenhol máshol is persze, gyalogosok is megpróbálnak átkelni. Kicsit olyanok, mint a vándorló gnú-csorda, aki odaér a folyópartra, tudja hogy ott egy csomó krokodil aki csak rá vár, de át is kell valamikor menni. Meg majdcsak valaki megindul. Ezért ácsorognak a leállósávban és két lehetőségük van.
Vagy kivárnak egy teherkocsit, ami ott drimbol végig, és akkor nincs más hátra mint előre, vagy valamelyik tényleg elindul. Ilyenkor szökdelve ugrálnak a kocsik között, és néha csak annyit látni, hogy a melletted lévő busz elöl (80 Km/óra sebességnél) egyszercsak kiugrik eléd az egyik. Ilyenkor persze duda! Aki emlékszik még arra a kvarcjátékra, ahol egy békával kellett átjutni a folyón, amin gerendák úsznak és gerendáról gerendára ugrálva kell haladni, az némileg helyes úton jár.
Ez este is így megy. Csak lámpa nélkül. Illetve amikor valaki mögéd ér akkor rádkapcsolja a reflektort.
Mindig elcsodálkoztam, hogy régiónként hogyan változik a vezetési szokása az embereknek. Fent északon a gyalogos csak arra gondol, hogy át kéne mennie a túloldalra, és máris megáll az egész kocsisor mellette. Nálunk ugye már résen kell lenni. Az Olaszoknál simán elcsap egy motoros. Nigériában, akinek kocsija van az a király, és ha megkarcolod, megtöröd, nekimész (gyalog vagy motorral) – és ebbe beleértendő az elütés is, miért nem figyeltél jobban - még jól meg is vernek.
Burundi, Kongó megint más tészta. Nincs sok kocsi, de lámpa sem – a szabály, a kocsi az erősebb, a luk az út közepén meg a kocsinál is erősebb. Ugyanakkor Ugandában az autóst lincselik meg ha elcsap valakit, pláne ha szegény pára meg is hal. Persze csak miután a szerencsétlen gyalogosról levették a még használható cipőét.
Igazából Közép-Afrikában összesen 3 közlekedési lámpát láttam, abból 2 nem működött. Az az egy meg Nigériában volt, ott meg nem nézték. Ezeken a területeken, és beleértendő a feltörekvő Dél Afrikai Köztársaság is, nemigen divat a biztosítás, legalábbis a kormány ezirányú törekvésit kevesen veszik komolyan.
Nade Kairó, az valami más. Az eddigi szabályok ide is érvényesek, csak itt rengeteg a kocsi, 3, 4 sávos autóutak mennek keresztbe a városon, amiken 5, 6 sorban mennek a kocsik. Kizárólag egyirányú utcák vannak – igaz, ha egyszer valaki szemben jönne úgy, hogy nincs fal középen, ott mindenki meghalna. Amennyire tanulgatom a következő helyi kiegészítő szabályok vannak érvényben.
Ne kapcsolj lámpát. Este sem.
A záróvonalat, vagy a szaggatottat kizárólag a két kerék között szabad tartani.
Dudálj!
Ha több mint 24 centi van közted és az előtted lévő kocsi között, oda be fog sorolni valaki.
Dudálj!
Egy csuklós IFA is simán besorol.
Csak előtte kilök.
Két busz közé csak dudálva menj be.
Ha egy gyalogos lelép az utcára add tudtára, hogy ki az úr. Dudálj és gyorsíts!
Ha nem tudod épp mit kéne csinálni, Dudálj!
Amikor a városból kiérve a taxis szlalomozni kezd egy rozzant Toyotával a sztrádán, és te 130-nál véletlenül résnyire nyitod a szemed a következő a legtipikusabb kép, amire fel kell készülnöd:
A belső sávban egy traktor megy 20-al, de hátul az eke erősen mered feléd. Ezt a traktort egy kisbusz előzi még balról, félig a középső füvön. Jobbról egy kamion balra indexelve jobbra sodródik Legjobbon épp egy bekötőútról 3 kocsi jön be az egy sávból (ezért sodródik a kamion). Észreveszed a jelzőtáblát, hogy a bal sáv mindjárt megszűnik (illetve visszafordul – tehát várható, hogy az amúgy elfogyó bal sáv, gyorsítósáv lesz egyszercsak).
A taxis gázt ad, magyarul nem lassít, ez a Toyota ennyit tud. A kamion jön. Duda! A kamion megáll a sodródásban, és még van 2 centi a tükör és a plató között. A traktor lehagyva. Jobbról megérkezik legalább 2 kocsi a besorolók közül. Duda! Balról kerüljük őket, de ott megjön a kisbusz, ami épp éles szögben kerülte el a visszafordító sávot. Onnan meg keresztbe akar menni egy másik kamion az egész úton (persze dudál). A taxis ráhúz a kisbuszra, mert a két jobboldali kocsi nagyon jön – felénk. A kisbusz csikorogva fékez. A tükörben látni, ahogy integet miközben mögötte megindul a forgalom keresztbe. Ezt már a taxis sem bírja. Kiüvölt a kisbusznak – Mivan, nincs dudád?
Ekkor vettem észre miért dudáltunk mi meg hiába a jobb oldali 2 kocsinak. Ők meg egy kismotorost kerültek a szélső sáv belső feléből, akin nem volt bukó – és esküszöm – csukva volt a szeme!
Ezen a sztrádán, mint mindenhol máshol is persze, gyalogosok is megpróbálnak átkelni. Kicsit olyanok, mint a vándorló gnú-csorda, aki odaér a folyópartra, tudja hogy ott egy csomó krokodil aki csak rá vár, de át is kell valamikor menni. Meg majdcsak valaki megindul. Ezért ácsorognak a leállósávban és két lehetőségük van.
Vagy kivárnak egy teherkocsit, ami ott drimbol végig, és akkor nincs más hátra mint előre, vagy valamelyik tényleg elindul. Ilyenkor szökdelve ugrálnak a kocsik között, és néha csak annyit látni, hogy a melletted lévő busz elöl (80 Km/óra sebességnél) egyszercsak kiugrik eléd az egyik. Ilyenkor persze duda! Aki emlékszik még arra a kvarcjátékra, ahol egy békával kellett átjutni a folyón, amin gerendák úsznak és gerendáról gerendára ugrálva kell haladni, az némileg helyes úton jár.
Ez este is így megy. Csak lámpa nélkül. Illetve amikor valaki mögéd ér akkor rádkapcsolja a reflektort.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)